Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Bácskai Vera: Piackörzetek és piacközpontok Észak-Dunántúlon a 19. század első felében

Csak találgatni lehet, hogy e jövevények netán a soproni, vagy a szomszédos mezőváros kereskedői voltak-e. Kismarton tiszta vonzáskörzete mindössze 2 település 2700 lakójáraterjedt ki, Sopron mellett pedig 13 település 14-000 lakosa vallotta egyik piachelyének. Tata és vonzáskörzete A piacközpontok közül Tata vonzása bizonyult a legjelentősebbnek: egész vonzásterülete 29 település 44.000 lakosára terjedt ki, igaz, egyedüli vásárló- és eladóhelyének csupán 5 település 5300 lakója vallotta. Tág körzetének dominanciája a város gazdasági tevékenységéből is következett: több mint 60 posztókészítője és csapója széleskörben keresett közönséges posztót, pokrócokat és szűröket állított elő, melyeket feltehetően a szomszédos vásárokon árusították. Ezen kívül még sok molnár dolgozott a városban. A posztósokon kívül a mesterek legfeljebb helyi szükségletre termeltek. 26 település több mint 38.000 lakosára kiterjedő megosztott körzetére Komárom, Győr, Esztergom és Pest, azaz csupa jelentősebb város gyakorolt vonzást. Moson-Ovár és vonzáskörzete Nagy Lajossal végzett vizsgálatunkban a két szomszédos, de különálló település adatait összevontuk, mert úgy véltük, gazdasági vonzásukat együttesen fejtették ki. Bár összevont népességszámuk is csekély, az 5000 főt alig meghaladó volt, a régióra jelentősebb vonzást gyakorló piacközpontok közé tartozott: 44 település csaknem 40.000 lakója vallotta eladóhelyéül. Az eddig ismertetett központoktól eltérően tiszta körzete sem volt jelentéktelen: 13 - köztük két Pozsony megyében fekvő - település 10.000 lakója vallotta egyedüli piachelyének. Ez a körzet bő gabonatermésű volt, és nagyobb arányú állattenyésztéshez szükséges kiterjedt rét- és legelőterülettel rendelkezett. Szinte minden településen működött a falusi átlagnál nagyobb számú, többnyire 10 főt meghaladó mesterember. Különösen kiemelkedett e tekintetben Rajka oppidum, a maga 69 iparosával és 16 kereskedőjével. Moson-Óvár maga is jelentős kézművesipari központ volt, a városban 183 kézműves, 134 legénnyel 44 mesterséget folytatott, akik közül huszonnégynek egyetlen képviselője sem volt található vidéken. A 39 kereskedő túlnyomó többsége terményekkel és állatokkal kereskedett, hárman társulva, négyen pedig külön-külön az Ausztriába irányuló forgalmat bonyolították le. Az óvári kereskedők inkább a helyi és vidéki szükségletek kielégítésére szakosodtak. Óvár, mint megyeszékhely, sóház, gimnázium és kórház székhelye viszonylag sokrétű egyéb központi funkciót is betöltött. Megosztott körzetének 31 településére elsősorban Győr, kisebb mértékben Sopron és Pozsony, valamint Nezsider piacközpont gyakorolt vonzást. Moson-Óvár jelentőségét azonban nem környező vidékére gyakorolt vonzása, hanem a távolsági kereskedelemben betöltött szerepe adta meg. Mosón a dunai hajók átrakodásának fontos csomópontja volt: Fényes szerint évente 300 hajó, 4000-5000 mázsa gabonával állt meg kikötőjében. 6 országos vásárán és hetivásárán élénk gabona- és borkereskedelem folyt. Fényes a mosoniakat tartotta a leggazdagabbaknak az egész megyében. 362