Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Bácskai Vera: Piackörzetek és piacközpontok Észak-Dunántúlon a 19. század első felében

Nezsider és vonzáskörzete Az alig 2000 lakosú, azaz a Moson-Óvárhoz hasonlóan kis népességű központ jelentőségét kedvező szárazföldi útviszonyainak köszönhette. Vonzáskörzetének összlakossága szintén 40.000 körül mozgott, de a tiszta és megosztott körzet aránya csaknem egyensúlyban volt: 16 település 17.000 lakója vallotta egyedüli eladóhelyének, míg 19 település 22.000 lakójára Pozsonnyal, Sopronnal és Moson-Óvárral közösen gyakorolt vonzást, l-l falu Nezsider mellett Lajtafalut, Bruckot és Hainburgot is piacául vallotta. Mindkét körzet bő gabonatermésű és állattenyésztésben jeleskedő vidék volt, tiszta körzetében a bortermelés is jelentősebb szerepet játszott. A vonzott településeken a falusi átlagot messze meghaladó, 10-20 kézműves mester élt, és sok helyen jegyeztek fel l-l kereskedőt is. A tiszta körzetébe tartozó Boldogasszony oppidumban 38 mester mellett 68, többnyire vásározó kereskedő működött. A körzethez képest Nezsider kézművesipara viszonylag jelentéktelen maradt: 86 mester 42 legénnyel mindössze 36 mesterséget gyakorolt, ami nem sokkal haladta meg a körzetben előforduló 24 mesterség számát. Moson-Óvárhoz, sőt a körzetébe tartozó Boldogasszonyhoz képest elég kevés kereskedő működött itt, számuk mindössze 11 volt. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a Fényes által híresnek titulált hetivásárára felhozott, évi mintegy 200.000 mérő gabonát idegen kereskedők szállították Ausztriába. A központ egyúttal harmincadhivatali kirendeltség székhelye volt. Kiscell és vonzáskörzete Kiscell rendkívül korlátozott vonzása mindössze 8 település 4500 lakosára terjedt ki. Feltehetően elsősorban, mint búcsújáró helyet keresték fel időszakosan nagyobb számban. Kézművesipara közepesen fejlett volt: 48 iparos 25 legénnyel 24 mesterséget űzött. Körzetében 23 iparos a 10 legkeresettebb iparcikket állította elő. Más központ vagy alközpont lakói nem vallották eladóhelyüknek. III. ALKÖZPONTOK Az alközpontokról a városok és központok megosztott körzeteinek leírásánál már szó esett, e helyütt csak felsorolásukra, illetve esetleges egyéb központi funkcióik megemlítésére szorítkozunk. Sárvárt 35 település vallotta egyik eladóhelyéül, feltehetően elsősorban hetivásárainak nagy gabonaforgalma miatt. Pinkafő 17 településre gyakorolt vonzást, a harmincadhivatali kirendeltség jelentősebb forgalmat sejtet. Szentgotthárdot 12 település vallotta piacának, az alközpont 8 országos vásárt tartott, Fényes hetivásárát ítélte népesnek, elsősorban sertés- és gabonaforgalma miatt, de megemlíti nagy fogadóját és patikáját is. Mórt 9 település nevezte eladóhelyének, a postaállomás székhelyéül szolgáló Balatonfüredet 2, Devecsert 4, Várpalotát 5, az uradalmi központ Jánosházát 2, végül Vasvárt - amelynek szintén volt postaállomása is - mindössze 1 falu vallotta piachelyének. 363