Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Rudolf Kropf. Kézművesség és földesúri birtok a szalónaki uradalomban

tor számára tett alapítvány utólagos megerősítése alkalmából egy, a Fehérpatak mellett álló, kétkerekű malmot.

6 A szalónaki kézművesség 16. század elején volt szerkezetét az 1515. évi urbárium alapján lehet rekonstruálni. Harald Prickler megállapította, hogy a 31 városlakó neve között 19 név utal kézműves-, illetőleg foglalkozás-megjelölésre: 3 kovács, 2-2 szabó, cipész, kaszakovács, mészáros és fésűs, továbbá l-l takács, lakatos, posztónyíró, szűcs, üveges és fuvaros. A külvárosban, valamint a „Freudenthal" nevű városrészben - vélhetőleg Szalónaknak a Fehérpatak mentén álló házaiban - 1 fazekas, 1 szakács és köszörűs élt. Prickler kizárta, hogy ez idő tájt, a foglalkozásneveket viselők többségében még valóban a ténylegesen is az adott foglalkozást űző személyeket kell látni. Ezért a középkor és az újkor fordulóján a lakóházak tulajdonosainak nevéből ki lehet következtetni a város kézműipari szerkezetét. Az olyan kézművesek mellett, akik a lakosság alapellátását szolgálták, és akiket csaknem mindenütt megtalálni - cipész, pék stb. -, Szalónakon mindenekelőtt a fémfeldolgozó foglalkozások tűnnek ki: kovácsok, lakatosok, kaszakovácsok stb. Érdekességként említhetők az olyan magasabb igényeket kielégítő iparágak, mint az üveges vagy a szűcs. Harald Prickler álláspontja szerint: „Általában úgy tűnik, hogy a mesterségfajták összetételére.. a vár és igazgatási személyzetének igényei hatottak"

1

. Egy ószalónaki vashámor - amelyet 1438-ban kelt forrás már megemlített - szolgáltatta a nyersanyagot kifinomult fémművesség számára. Andreas Baumkircher III. Frigyes császártól már 1459-ben, majd tíz évvel később Corvin Mátyás királytól kiváltságlevelet kapott a bányászatra, jóllehet valószínűsíthető, hogy a bányászat Szalónakon és környékén időben sokkal korábbra nyúlik vissza. A forrásokból tudjuk, hogy Batthyány Ferenc Szalónakon olyan vasbányát működtetett, amely valószínűleg az ószalónaki hámor számára szállította a nyersanyagot.

8 A 17. században a Batthyány-udvartartás uradalmi kíséretével együtt mindig hosszabb-rövidebb időt töltött az egyes várakban, ahol állandó személyzet is tartózkodott. Amikor az udvartartás Szalónak várában volt, általában 100-200 embert kellett eltartani, miközben Városszalónak lakóinak száma kb. 380-430 között mozgott. A napi igények, valamint a luxustermékek iránti kereslet ugyan attól függött, hogy az egész udvartartás milyen hosszú ideig tartózkodott ott, ám mégis egy sor mesterség kialakulását segítették.

9 A 17. századból a következő kézműveseket említik a források: 1622ben Scheck Kristóf szabó, 1636-ban Höss János pintér, 1636-ban Söldner Jakab üveges, 1636-ban Partmann János cipész, 1636-ban Söldner György pintér, 1671-ben Andre Kiss Mária: Die südburgenländischen Zünfte und die Zunftregulierung von 1813. In: Burgenland in seiner pannonischen Umwelt Festgabe für August Ernst. Eisenstadt, 1984. (továbbiakban: Kiss, 1984.) 222. p. (Burgenländische Forschungen. Sonderband; 7.) 7 Prickler, 1992. 74- pKropf, Rudolf: Schlaining. In: Österrechisches Städtebuch. Hrsg. Othmar Pickl. Bd. 2. Burgenland. Die Städte des Burgenlandes. Red. Ernő Deák. 2. überarb., erw. Aufl. Wien, 1996. (továbbiakban: Kropf, 1996.) 269. p. 9 Zimányi, 1992. 112. p. 309