Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Rudolf Kropf. Kézművesség és földesúri birtok a szalónaki uradalomban
János a szalónaki szabócéh céhmestere. Az építkezések, mindenekelőtt a Batthyány Ádám építkezései - Szalónak várának és a különböző majorsági udvarok kiépítése kedvezően befolyásolta az építőiparral összefüggő céhek elterjedését, így a kőműveseket, a tetőfedőkét és az ácsokét stb. Ennek folytán megemlítik a külvárosi tégla- és mészégető-kemencéket, valamint 1648-ban egy téglaszínt és téglaégető-kemencét. 1663-ban Szalónakon név szerint említik Böhm Mátyás udvari téglaégető-mestert. 10 A 17. században a Batthyány család, mindenekelőtt Batthyány Kristóf és Batthyány Pál egy sor céhszabályzatot adott ki, melynek nyomán a nagybirtoknak a kézművességre gyakorolt hatása jelentősen megnövekedett. így például a pinkafői patkókovács céh - amelyhez egy időben a szalónaki patkókovács céh is tartozott - már 1594-ben céhlevelet kapott. További szalónaki kézműves-privilégiumokról is tudunk: 1638-ban a molnárcéhet, 1641-ben a cipészcéhet, 1676-ban a patkókovács- és illetve bognárcéhet említik. 1693-ban Batthyány (II.) Ádám a szalónaki vászonszövő céhnek adott ki céhlevelet. 11 A kézműipar szerkezete aló. századi Városszalónakon jelentősen megváltozott a Batthyány-féle nagybirtok kialakulása nyomán. A 16. század első felében meglévő fémfeldolgozó ipar a 18. századig csaknem teljesen eltűnt. A Batthyányféle szalónaki vasmű és az ószalónaki vashámor megszűnése ebben valószínűleg döntő szerepet játszott. A 18. században olyan iparűzők voltak túlsúlyban, akik főleg a környéken termelt mezőgazdasági nyersanyagot dolgozták fel. így tipikus falusi kézművesség alakult ki, amely - a csizmadiákat kivéve - főleg a helyi piacra termelt, és így mezőgazdaság fejlődése döntő hatással volt a kézműipari konjunktúrára. A török háborúk befejeződésével az agrártermékek iránt növekedett a kereslet, melynek révén 1730 körül élénkülni kezdett a konjunktúra, amely aztán a napóleoni háborúk végéig tartott. Az ezt követő krízis 1830 után ismét konjunktúra felélénküléshez vezetett. Az ipari termelés fejlődése Nyugat-Magyarországon hasonló volt, mint a mezőgazdaságban. A céhrendszer következtében az ipar beszűkült, és kizárólag a helyi piacokra történő termelésre korlátozódott. 12 Az 1744- évi Vas megyei népesség-összeírás a kézműipar helyzetét jól tükrözi. Ekkor Városszalónakon a városban 35, továbbá Schönauban 2 iparűzőt írtak össze, méghozzá 7 cipészt, 6 szabót, 4 csizmadiát, 3-3 asztalost és kőművest, 2-2 patkókovácsot, mészárost és szűcsöt, valamint l-l péket, bőrművest, vászonszövőt, esztergályost, „sebészt" és szatócsot. Pinkafő mezővárossal összehasonlítva a szalónaki kézművesek becsült átlagos jövedelme ekkor meglehetősen alacsony volt, hiszen az ő évi 24 rajnai ft-juk messze elmaradt a pinkafői kézművesek 54 rajnai ft-ja mögött. 13 lu Zimányi, 1968. 295. p. 11 Kropf, 1992. 136. p. Paulinyi Ákos: Ungarn, 1700-1850. In: Handbuch der europäischen Wirtschafts- und Sozialgeschichte. Bd 4- Hrsg. Wolfram Fischer at al. Stuttgart, 1993. (továbbiakban: Paulinyi, 1993.) 937. p. Vörös Károly: Das südliche Burgenland um die Mitte des 18. Jahrhunderts. Eisenstadt, 1960. 29. p. (Burgenländische Forschungen; 42.) 310
