Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Tóth Attila: Ellenreformáció, abszolutizmus és a városok. Kőszegi tisztújítások 1672 és 1681 között
lyes külsőségek közepette bejelentette áttérését. A kamaraelnök ezután indította útra új védencét Kőszegre, 70 ahol 1681. április 17-én 12 ft illeték lefizetése mellett az egykori evangélikus püspököt felvették a polgárok közé. 71 A községnek természetesen a mandátumban megjelölt személyek egyike sem volt ínyére. Ezért azzal a kéréssel fordultak a biztoshoz, hogy a hivatali idejének letelte előtt meghalt Ujváry András helyére megválasztott Nagy Istvánt is vegye fel a jelöltek sorába. Hosszas vita kezdődött erről, ami végül a község sikerével zárult: Mednyánszky elfogadta Nagy István kandidálását. Ezek után egyértelmű volt, a választópolgárság őt tette bíróvá. 72 A biztos engedékenységének azonban az volt az ára, hogy Feketének helyet kellett kapnia a belső tanácsban. Ezt Mednyánszky úgy szerette volna megoldani, hogy az evangélikus Simon János kikerüljön a tanácsból. 73 Ebbe viszont a község evangélikus része nem egyezett bele. Az egyre inkább elmérgesedő vita már-már a község szakadásához vezetett, amikor Fantly Fülöp önként lemondott. Helyérc Gömbös István került. Feketének végül is úgy lett helye a belső tanácsban, hogy Kiss István Gömbös helyére átkerült a külső tanácsba. Ezen átrendezések következtében Simon János is megtarthatta helyét.' 4 A tisztújító közgyűlés napirendjén még egy pont szerepelt, mégpedig a város országgyűlési követeinek megválasztása. A kamara azt szerette volna, ha Kőszeg csak katolikus követeket küldene a diétára, ám nem ez történt: a község Nagy István városbírót és Simon Jánost választotta követekké. 7 Az események alapján úgy tűnik, hogy a kamarát nem nagyon érintették az országban zajló politikai változások. Az előző évekhez hasonlóan 1681-ben is elküldte biztosait a városokba. Minden valószínűség szerint a kamara most is csak az uralkodó intencióit hajtotta végre. Úgy látszik, I. Lipót számára a katolikus vallás támogatása a városok falain belül még mindig nagy fontossággal bírt. Ezt a kassaiaknak 1675-ben küldött mandátum is igazolja, amelyben Lipót egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy azért kell a városi magisztrátusokba katolikusokat választani, hogy az isteni szolgálat az Oltáriszentség tiszteletével előmozdittassék .. ." 7ö . Az uralkodónak a városokkal szemben tanúsított eljárása egyben azt is jelzi, hogy a király még mindig igényt tartott arra, hogy hatékonyabban szóljon bele a városi élet legfontosabb hivatali aktusába. A katolizálás azonban elengedhetetlenül együtt járt a városok legfontosabb rendi jogainak csorbításával. Az érintettek két dolgot vártak a közelgő országgyűléstől: a protestáns lakosság azt, hogy orvosolják vallási sérelmeiket, a városok polgárai viszont felekezettől függetlenül szerették volna, hogy tisztújításaikat a jövőben biztosok közreműködése nélkül tarthassák meg. Payr Sándor; Szenczi Fekete István a hitehagyott püspök. Sopron, 1918. 49. p.; Chemel Káinián: Egy áttérés története, 1681. = Századok, 1876. [3. sz.] 209-212. p.; Fekete visszatértéről megemlélkezik: Tschány, 1858. 47. p., Payr krónika, 1942. 78. p. VaML KFL Protocollum Repertórium Civium ab Anno 1651 usque 1764- 1681. ápr. 17., 61. p. VaML KFL Prot. 1681-1691. 1681. ápr. 24. 1. p. VaML KFL Prot. 1681-1691. 1681. ápr. 25. 2. p. VaML KFL Prot. 1681-1691. 1681. ápr. 25. 3. p. VaML KFL Prot. 1681-1691. 1681. ápr. 27. 4. p. Felhő, 1946. 267. p. 228
