Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Tóth Attila: Ellenreformáció, abszolutizmus és a városok. Kőszegi tisztújítások 1672 és 1681 között
sal. 49 A következő évben, bár Ghillányi kamarai biztos lemondatta őt hivataláról, de a tanácsnak továbbra is tagja maradt. Belső tanácsosi tisztét 1675-ben is viselte, de nevét a jegyzőkönyv már a katolikus szenátorok között tüntette fel. 50 Az áttértek sorában a második helyre Somogyi András neve kívánkozik. A város egyik legtekintélyesebb polgáraként tagja volt a belső tanácsnak és a négy főből álló titkos tanácsnak. A jegyzőkönyvek szerint, 1675-ben még az evangélikus felekezethez tartozott, 51 1676-ban viszont már a katolikus szenátorok köze írták a nevét. 52 1677-ben egyike volt azoknak, akiket a kamarai mandátum a bírói hivatal betöltésére alkalmasnak tartott. A felé megnyilvánuló bizalmat igyekezett megszolgálni, ahogy ezt a Horváth György biztos melletti kiállása is mutatja. Új vallását az aposztatákhoz méltó buzgalommal szolgálta: 1678-ban szántóföldet adományozott a jezsuita rendnek. 53 Felvetődik viszont az a kérdés, hogy milyen okok játszhattak szerepet Somogyi és Ujváry áttérésében? Az első, és talán legnyomósabb érv az lehet, hogy csak így látták visszaszerezhetőnek korábbi pozíciójukat. Somogyi esetében más ok is közrejátszhatott katolizálásában, ugyanis nem zárható ki passzív részvétele a Wesselényi-féle szervezkedésben. E gyanút megerősíti az is, hogy fogadójában külön-külön és együttesen is többször megfordult Zrínyi Péter, Frangepán Ferenc és Vitnyédy István. 54 Az összeesküvés felfedése után ugyan Somogyit nem vonták felelősségre, de úgy tűnik, tanácsosabbnak vélte, ha mielőbb vallást vált. 1677-ben kifejtett ügybuzgalma, és a következő évben a jezsuitáknak tett adománya alapján - úgy gondoljuk -, áttérésében komoly szerepet játszott az összeesküvés kulcsembereihez fűződő korábbi kapcsolata, és hogy ezt feledtesse, arra minden eszközt megragadott. A kamara 1670-es évekbeli várospolitikája még egy fontos kérdést vet fel: milyen szerepe volt a Pozsonyi és Szepesi Kamarának a városokban élő nemesség gyarapításában? Eperjesi és lőcsei példák alapján elmondható, hogy a környékbeli nemesség városi hivatalokba való juttatására azért került sor, mert ebben a két városban nem volt elegendő számú katolikus polgár. A Szepesi Kamarának ezek a lépései tovább növelték a polgárság nemességellenes hangulatát. Sopron esetében nem került sor drasztikus intézkedésekre, mert a városban szép számmal éltek olyan nemesek, akik hajlandóak voltak valamely városi hivatalt elvállalni. Bár a kamara által támogatott Preiner gazdálkodott, Pászthorynak pedig - mint említettük - vendégfogadója volt, 55 de egyikük sem rendelkezett polgárjoggal. Tallián Péter szenátori, majd polgármesteri kinevezése már jelezte, hogy tisztségviselői révén a kamara szeretné a várost irányítani. Ezt a Chernél, 1878. 102. p. VaML KFL Prot. 1674-1681. 64. p. Uo. VaML KFL Prot. 1674-1681. 191. p. Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története. 1. köt. Pest, 1870. 356. p. Bariska István - Németh Adél: Kó'szeg. Bp., 1984- 28. p. (Magyar városok) Payr krónika, 1942. 74- p. 224
