Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gustav Reingrabner: A hitfelekezetek kialakulása és a konfesszionálás a nyugatmagyarországi térség egyházaiban az újkorban

- Valószínű, hogy a települési és a tájforma is szerepet játszott, ugyanis ahol áttekinthető szomszédságban élnek és dolgoznak az emberek, ott nehezen lehet titokban más hitvallást gyakorolni. Mindkét országban lényeges volt, hogy a katolikus konfesszionálás akár kényszerrel, akár állandó lelkipásztori befolyással ment végbe, az egyes községekben vagy a lakosság tetemes részét kitevő csoportoknak sikerült ellenállnia, vagy pedig senkinek sem. 4-) A katolikus egyháznak mindenekelőtt túl kellett tennie magát azokon a problémákon, amelyeket a politikai viszonyok, a reformátori mozgalom és felekezetek kialakulása hozott magával. Ilyenek voltak: - Az anyagi megélhetés biztosítása (birtokok, jogok, járulékok). Ez Ausztriában már a kolostori tanács 1568-ban megtörtént megalapításával, míg Magyarországon csak a jelentős családok áttérésével, illetve egyes nagybirtokoknak a katolikus családok számára történt átadásával valósult meg. - A mennyiségileg és minőségileg megfelelő klérus kialakítása. A tridenti reformok útmutatóak voltak, de a megvalósítás hosszabb időt igényelt. Csak 1650 után lehet egy nagyjából kielégítő számú és „bevetésre képes" papságról beszélni. - A lehetőség, hogy a katolicizmus jellemző vonásait érvényre juttassák. Ehhez tartozott az a szándék, hogy az embereknek egy bár barátságos, de óriási, lelki hatalommal rendelkező egyházat mutassanak, amely komolyan veszi az emberek gondjait, és képes azokat orvosolni. Ehhez szükség volt a búcsújárásokra, csodatételekre, a lelkeknek üdvöt és a feloldozás lehetőségeit (gyónás kihangsúlyozása) biztosító kultuszra, a tárgyak (relikviák) és személyek (szentek) bemutatására, amelyek egyszersmind ezen egyház képviselőiként szolgálhattak. Magyarországon ez ugyanúgy megtörtént, mint Ausztriában, de jellemző időbeli eltolódásokkal és különbségekkel. Kezdetét vette a barokk katolicizmus virágzása, amely azzal is kitűnt, hogy a társadalmi élet minden formáját hatókörébe vonta. így mindenkinek, aki nem akart antiszociális lenni, részt kellett vennie ezekben a formákban. Ez viszont egyértelműen visszahatott a hitvallás kérdésére. Még ha volt is ellenállás és eltávolodás, ám ott, ahol az evangélikus kultusz nem volt lehetséges, ahol a társadalomban nem lehetett képviselni az evangélikus álláspontot, ott aligha lehetett hosszabb ideig e rendszert tartalmi megjelenéseivel kikerülni. Ez jelentette a katolizálás pozitív oldalát, amely némi késéssel meghívásokkal és befogadásokkal egészítette ki a kényszerintézkedéseket. 5.) A katolikus egyház politikai állását már jeleztük. Ez egy államegyházhoz közelálló egyházi létforma volt, amelyet mindamellett az uralkodók és a legtöbb nemes személyes jámborsága éppúgy meghatározott illetve korrigált. Maguk is e rendszer részei voltak, de tudták azt irányítani. A maguk számára - egészen az utazási és szálláslehetőségekig (kolostorok mint szálláshelyek) -, valamint az állam számára használták ezt a rendszert, és a megfelelő intézményeknek úgy lelki, mint külső értelemben biztosították a kibontakozás lehetőségeit is. Ezek szerint, a török elleni küzdelem az egyházért 150