Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gustav Reingrabner: A hitfelekezetek kialakulása és a konfesszionálás a nyugatmagyarországi térség egyházaiban az újkorban

Ez, a tiszta és hamisítatlan evangéliumról történő igehirdetés biztosításának kérelmével kezdődött, miután korábban csupán az egyházi szervezetben való visszás állapotok - javadalmak halmozása stb. - megszüntetését kérték. Lassanként ezt a „tiszta evangélium"-ot tartalmilag meghatározták, és annak értelmét egy valláspárt létrehozásában látták. Bár csak 1541-ben követelték nyíltan az ágostai hitvallás engedélyezését, ám azt a fejedelem természetesen egyértelműen elutasította, mely döntésével viszont ajtót nyitott a felekezeti ellentéteknek az országban. Mivel sok, a rendekhez tartozó földbirtokos saját egyházközségében és uradalmában befolyásolni igyekezett ezeket a folyamatokat - mely törekvésben a földesúri és a felekezeti kívánságok keveredtek (a jobbágyok megjelenése a kegyúrnak alávetett plébánián tartott istentiszteleten) -, beszélhetünk egy „fentről való reformáció"-ról, mégpedig azért, mert a tényleges folyamatok az egyházközösségekben és a falvakban, de még a városokban is, rejtve maradtak. A reformátori mozgalom szinte észrevétlenül hódított teret. A kezdeti eretnekek és az újrakeresztelők elleni rendszabályok - Magyarországon és Ausztriában is - hamarosan helyet adtak egy kizárólag verbális háborúnak, amelyet Ausztriában az egyházi állapotok rögzítésére és a visszásságok - melyeket ezáltal mindig feltételezhetünk - megszüntetésére hozott fejedelmi intézkedések kísértek. Kialakultak az evangélikus egyházkerületek, de mellettük megmaradt a katolikus egyházszervezet is. Ez utóbbi kisugárzási ereje kezdetben viszonylag gyenge és jelentéktelen volt, és Ausztriában fejedelmi intézkedésekre volt szükség, hogy a lutheránus túlsúly későbbi felszámolásához kialakítsák a feltételeket. Mindenesetre - a különféle jogi biztosítékok ellenére - elhintették a későbbi nagyobb konfliktusok magvait, mivel a már létező felekezeti tudat, valamint a politikai pozíciók és a kulturális akarat is egyrészt a misszionálást sürgette, másrészt a viszont nem volt hajlandó saját álláspontjának feladásához. Mivel ez a magatartás mindkét felekezet részéről megmutatkozott, szükségszerűen összetűzésekhez vezetett, melyeket a katolikus konfesszionálásért való fáradozások tartalmilag egyre inkább befolyásolták, mely fáradozások rábeszéléssel és türelemmel párosult kényszert jelentettek. Az ország lakosságának jelentős részét addigi vallásos meggyőződésének a feladására akarták rábírni, és minél tovább tartott ez, annál jobban megerősödött a felekezeti tudat. 10.) A konfesszionálás politikai feltételekhez kapcsolódott. Ez Magyarországon -csakúgy, mint Ausztriában - kéz a kézben ment végbe a fejedelmi abszolutizmus végrehajtásával, amely bár csak viszonylagos volt, mégis felbillentette a régi, a fejedelmek és a rendek közötti egyensúlyt. A regnáló urak számára a katolicizmus éppúgy volt eszköz, mint védendő „intézmény". A katolicizmus tehát egyszerre volt haszonélvező és az uralkodók eszköze. A politikai feltételeknek megfelelően, a fejedelmi rendszabályokat végrehajtották, melynek következményeként a kezdetek és eredmények időben eltérőek voltak, hiszen Magyarországon a fejedelmek súlya és pozíciója nem érte el tartósan azt a szintet, amivel Ausztriában rendelkeztek. A konfesszionálási folyamat következményei Ausztriában a következők voltak: 145