Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gustav Reingrabner: A hitfelekezetek kialakulása és a konfesszionálás a nyugatmagyarországi térség egyházaiban az újkorban

- a fejedelemségekben összetűzések és ellentétek, - a hitvallásbeli ellentétek politikaivá váltak, - a vallás a politika és az uralkodói hatalom egyik tényezőjévé vált. Alapvetően Magyarországon sem volt más a helyzet, bár itt még más, a történelmet meghatározó tényezőket is figyelembe kell venni, amelyek az ország különböző részein másként hatottak, ám az uralkodói akarat nem különbözött az ausztriai szándékoktól. Természetesen az eredmény eltérő módon alakult a két országban. Ausztriában kevés kivételtől eltekintve - amelyeket 1648-ban szerződésben rögzítettek - nem tűrték meg a lutheránusságot, ami megtéréshez, illetve elűzéshez, a későbbiekben pedig az evangélikusok áttelepítéséhez vezetett, így vallás, valamint az ország és az uralkodó egyértelműen pozitív versenyhelyzetbe került, és e tekintetben a rendek is előszeretettel támogatták az uralkodókat. Másképpen történt ez Magyarországon, ahol nem csak nem sikerült a protestáns nemeseket eltiltatni, ezért a vallási kérdése hosszú időn át, tulajdonképpen újra meg újra az országgyűléseken panaszok és határozatok tárgya volt, ám - ha az 1673 és 1681 közötti, csaknem tíz évtől eltekintünk - az evangélikus hitvallást sem sikerült megtiltani. A katolikus konfesszionálás minden sikere ellenérc a nyugat-magyarországi térségben már 1680 táján két és fél évszázadra nagyjából megszilárdultak a felekezeti erőviszonyok, ahogy ezt a katolikus vizitációk jegyzőkönyveiben található számadatok mutatják. 11.) Mivel az eretnekség és az eretnekek csakúgy, mint addig - de természetesen más módon - Ausztriában is az uralkodók gondja marad, így a felekezetek kialakulása és a konfesszionálás hosszú idő után, hozzávetőlegesen 1530-tól kezdve, nem csak az ország, hanem e térségben az egyházak történetének lényeges tényezői voltak, mégpedig a következő okokból: - az ellentét - teológiai és jogi okokból - konkurenciahelyzethez vezetett - mindkét egyház a középkori kereszténységhez képest megváltozott, mégpedig helyzetüket tekintve éppúgy, mint önértelmezésükben - az egyházi identitás lényeges része immáron a felekezeti megosztottságból származott - a két egyház kapcsolata az uralkodókkal, ill. az uralkodókhoz megváltozott. Ezek az egyháztörténeti „váltóállítások" az egyes emberek számára is következményekkel jártak, mégpedig az egyének életébe történő egészen mély beavatkozást jelentő következményekkel. Ilyennek kell tekinteni a megtérést ugyanúgy, mint a kripto-protestantizmust, de m éginkább az emigrációt, az elűzést és a transzmigrációt. Emellett hatással voltak más, olyan területekre is, mint például az életérzés, a csoporttudat stb. Egyes utóhatásaik egészen a 20. századig érezhetőek, mégpedig azért mert - hosszú időn át a mindenkori aktuális (jelenlegi) egyházi identitást a múltból próbálták levezetni és bebizonyítani. - a teológiát és a hitvallást az elkülönítő tényezőkből kiindulva határozták meg. Rángrabner, Gustav: Haeresie und Ketzer als Problem für die österreichischen Regenten im 18. Jahrhundert. In: Jahrbuch für die Geschichte der Protestantismus in Österreich. Bd. 112. Wien, 1996. 35-56. p. 146