Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Pálffy Géza: Egy meghatározó kapcsolat Európa és Magyarország között a 16. század második felében: Lazarus Freiherr von Schwendi (1522-1583)

hozott, hiszen ekkor Szülejmán szultán teljes hadigépezete indult ismét támadásba Magyarország ellen. Schwendi számára - nem rendelkezvén elegendő erővel és utánpótlással - sajnos nem csak a távoli és a főerők ostromolta Szigetvár, hanem a még a közelebbi Gyula felmentésére sem nyílt lehetőség, így kénytelen volt tovább várni a megfelelő alkalmat az időközben Gyula szeptember eleji elestét Tokaj ostromlására kihasználó János Zsigmond elleni visszavágásra.

25 Ráadásul német katonatársaihoz hasonlóan, nehezen szokta meg a magyarországi éghajlatot, és időközben többször hosszabb időre ágynak esett, ami nagyon megviselhette, hiszen később erre emlékezve úgy nyilatkozott, hogy a magyar hadszíntéren „... egyetlen egészséges órám sem volt."

26 A fejedelem újbóli visszaszorításának lehetősége a katonai erőviszonyok reális ismeretében csak akkor jöhetett el, amikor a jelentős túlerőben lévő szultáni hadak uralkodójuk halálát, valamint Szigetvár és Gyula bevételét követően - megkezdték a kivonulást Magyarországról. Schwendi ekkor indított, 1566 késő őszi, majd 1567 eleji újabb hadjáratai szép sikereket hoztak. Csapatai előbb felmentették a János Zsigmond által októberben ostrom alá vett Tokaj várát, majd kiszorították őt az országból, miközben két kisebb, Gyula tájáról északra kalandozó török-tatár sereget is legyőztek. Szendrő várának Bebek Györgytől való év végi elfoglalását követően, 1567. január 14én Schwendi generálisnak sikerült megszállnia a Torna megyében, Kassa közelében fekvő és a fejedelem mellett még mindig kitartó Szádvárt, majd február végén Bereg megye kulcsát, Munkács várát is. Huszttal viszont csapatai már nem bírhattak, hiszen János Zsigmond a temesvári pasával időközben Borsod megyében újra ellentámadásba lendült. Akciójuknak a császári-királyi csapatok azonban többnyire sikerrel álltak ellen, noha néhány kisebb borsodi magánvár, az erdélyi határon pedig Kővár elesett.

27 A rendkívüli katonai és anyagi nehézségek ellenére Lazarus von Schwendi 1565 és 1567 közötti, északkelet-magyarországi hadjáratai nagyobbrészt mégis sikerrel jártak. A Miksa király fennhatósága alatti terület több ezer négyzetkilométerrel növekedett, sőt Szatmár és a környező kisebb várak visszavételével, majd megtartásával 1568-ra János Zsigmondot végleg vissza- és kiszorították a Tisza felső folyásának vidékéről. Mindez összességében nem jelentett mást, mint az egyik legfontosabb cél elérését. A hadjáratok biztosították azt a területet, amelyen lehetővé vált az oszmánok és a velük vazallusi viszonyban álló erdélyi fejedelmek elleni új határvédelem kiépítése, mely azután e területen garantálhatta a Magyar Királyság biztonságát a keleti hódítókkal és keresztény szövetségesükkel szemben. Az 1568 májusában a felső-magyarországi főkapitányi tisztséget utódjának és egyúttal „tanítványának", az alsó-ausztriai származású Hans Rueber von Püchsendorfnak

28 átadó Schwendi generálist méltán illethette elismerés és Détshy, 1995. 27. p. „Das Land ist mir gar zuwider gewest, hab r\k kein gesunde Stund darin gehabt.

" Eiermann, 1904- 15. p. Isthvanfi, 1622. 477-478., 492., 496-506. p.; Janko, 1871. 76-79., 82-85. p. Rueber pályájára: Pálffy Géza: A magyar nemesség bécsi integrációjának színterei a 16-17. században. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál, Pálffy Géza, Tóth István György. Bp., 2002. 326-328. p. (Gazdaság- és társadalomtörténeti kötetek; 2.) 107