Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)
BAJZIKZSOLT: Verebi Végh Gyula élete (1870-1951)
Véghék elfogatása után november 21 -én Szombathelyre, a Faludy Ferenc utcai rendőrségi fogdába szállították őket. Nagyon érdekes társaság gyűlt össze, hiszen itt volt Stirling Emil ügyvéd, Szűcs István főispán, Pethő Ernő főorvos, a pénzügyigazgató, egy bozsoki lengyel menekült, valamint olasz és német katonák. 122 Pár hétig voltak itt bezárva, majd ezután a komáromi csillagerődben töltötték a napjaikat. 1944. december 30-án szabadultak a komáromi erődből, mivel akkor már nagyon közeledtek az oroszok. 123 Komáromi fogságból szabadulva elindultak Bozsokra, ami nem volt ekkor egyszerű dolog. Győrben megálltak, ahol „Apor Vilmos püspök rendkívül szívélyesen fogadott bennünket. Mindjárt emlegette, hogy Nagyatyám nevezte volt ki nővérét a bécsi szaléziákhoz, a Végh Johanna féle alapítványi helyre. Apor Irma bárónőről is beszéltünk, akit k om gyermekk° rom ban jól ismertem. " m A püspök kipakolt a második emeleti szobájából, mivel a ház tele volt menekültekkel és közben megvendégelte a frissen szabadultakat. 125 Sok viszontagság után vöröskeresztes katonaautókon utazva érkezett meg Végh Gyula Szombathelyre, onnét pedig Bozsokra. 126 1945 februárjában „rossz hírek jöttek kelet felől és növekedett a nyugtalanság. Budapestet körülzárták az oroszok és ostrom alatt állott a főváros. A németek ugyan még váltig erősítették, hogy megvédik az országot, senki sem bízott annyiszor meghazudtolt ígéreteidben. Az oroszok már Pápánál állottak- Mind közelebbről hallatszott az ágyúzás, a légibombák robbanása. Szombathely súlyos légitámadások áldozata lett. A székesegyház hajóját telitalálat érte, a mennyezet beszakadt, a Maulbertsch-freskók elpusztultak"* 27 Hamarosan valóságos népvándorlás indult nyugat felé. Kőszegen megszűnt a határátlépési engedélyek kiadása és mindenki úgy ment Ausztriába, ahogyan tudott.' 28 1945. március végére bevonultak az oroszok Bozsokra is, ahol a kastély szintén nem kerülte el a katonák által történő fosztogatást. Erről a következőket írta Végh Gyula a bozsoki orosz katonai parancsnokságnak: „/945. március 30-án 5 orosz katona jött be délután egy autószemüveget viselő kopasz altiszt vezetésével A pincében mindent feltúrtak, a ládákat, a menekültek által nekünk megőrzésre átadott mattiakat felfeszegették, tartalmukat kiszórták és azokból elvitték az ékszert, ruhaneműt stb. Több bőröndöt és táskát is magukkal vittek- Március 31-én autóval jöt kßt tiszt két nővel, az egyik k£k selyem vállasban, Rohoncon volt bezárva. Tört németséggel követelt „schöne Kleider"-t Leányom és a menekültek több értékes ruháját és cipőjét elvitték- Ugyanakkor egy orosz katona jött be, többnyire részegek voltak- Revolvert szegezve ránk követeltek órát és bort. Az én szobámban lövöldöztek is és elvittek egy gumi esőkabátot, ékszereket, fényképezőgépeket, dohányt, élelmiszert és egyéb apróságokat. Az emeleti helyiségekben feltörték az ajtókat — az egyiket gerendával törték át -, majd négy orosz köztük egy kecskeszakállas szőke altiszt a konyhában ebédet adatott magának és utána feldúlták a szobákat. Este volt a legvadabb a pusztítás. Április 2-án ismét több csoportban fosztogattak az orosz katonák és romboltak, málhákat, fiókpkat feszegettek fel, képeket, bútorokat, tükröket romboltak szét és útitáskában vitték el a rabolt holmikat. Az egyik katona egy szép 27
