Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)
BAJZIKZSOLT: Verebi Végh Gyula élete (1870-1951)
karkötő órát kínált cserébe borért. Április 4-én egy teherautó járt be az udvarra, ledöntötte a híd karfáját, az épület sarkait és egy öreg hársfát. Az alsó faluból 3 fiatal nő és 5 gyerek menekült a kastélyba, de utánuk jöttek az orosz katonák és egész délután zaklatták őket. Este 10kpr visszajöttek Va gy húszan, erőszakoskodtak és el akarták hurcolni őket és a gyerekeket, közben egy kézigránátot dobtak e l az udvaron. Az eddig elszenvedett kárt nehéz pontosan megállapítani, mert a ház állandó lakóin kívül a számos menekült is károsodott, aki m ár részben eltávozott s így nem tudjuk a megőrzésre itt hagyott holmijukból mi hiányzik? Az épületen 8 feltört, megrongált ajtó, betört ablak- A bútorzatból a feltört és egészen tönkretett szekrények, fiókos szekrények (márvány lappal), egy régi nagy zenélő-óra, felhasított kanapé, székek, asztalok stb- igen nagy értéket képviselnek, úgyszintén az öt nagy tükör és a képek összetört üvegjei is. A halomba hányt bútor és egyéb holmi között ma még nem látni, mi maradt meg használható állapotban. A katonák magukkal vittek készpénzt, több ezer Pfengő] értékben." l29 Az orosz beszállásolás elkerülésére, Végh Gyula megkérte Géfín Gyula kanonokot, hogy szerezzen a főispántól mentesítő okiratot. Egyben kérte a községi elöljáróságtól az orosz-magyar nyelvű záró tábla kifüggesztését a ház kapujára. A táblát egy hónap múlva kapták meg, amely a következő feliratot tartalmazta: MŰEMLÉKKÉ NYILVÁNÍTOTT ÉPÜLET BESZÁLLÁSOLÁS ÉS IDEGENEKNEK A BEMENET SZIGORÚAN TILOS! Továbbá felhívta a kőszegi járási főjegyzőt, a kőszegi rendőrkapitányt, hogy haladéktalanul lépjenek érintkezésbe a kőszegi járási orosz katonai parancsnokkal és kérjék tőle a mentesítés végrehajtását az orosz katonai alakulatok esetleges beszállásolási igényeivel szemben. „Kő esett le a szívünkről. Reméljük, hogy most már lakhatóvá tehetjük a házat, nem kell félnünk a hívatlan látogatásoktól. Büszke vagyok, hogy a könyvtárral, műkincsekkel ellátott volt Sibrik kastély nemzeti közművelődés szempontjából fontos épületnek nyilvánították (kár, hogy ezt nem tették, más még ennél fontosabb épületekkel.)" m De Végh Gyula tudta, hogy nem sokáig élvezheti a bozsoki kastély kényelmét, s naplója tanúsága szerint igyekezett hozzászokni ehhez a gondolathoz. Erről a következőket írta: „Lesz, ahogyan lesz. Lehet, hogy közeleg a pillanat, amikor csődöt mond a sokat emlegetett életszeretetem és — elvisz az ördög. " m 1946 novemberének elején pedig ki kellett költöznie a 40 éve használt lakosztályból, mivel oda határőrök költöztek be. 132 A kastély, mint műemlék adómentességet élvezett, de csak akkor, amennyiben nem szolgált lakásul. A kőszegi adóhivatal azonban az egész épületre kivetette a 3.000 ft-os — megfizethetetlen - lakásadót. Végh Gyula véleménye szerint ezzel akarták lehetetlenné tenni a nagyobb lakásoknak, kastélyoknak a fenntartását. 133 28
