Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

BAJZIKZSOLT: Verebi Végh Gyula élete (1870-1951)

1939. február 19-én, majd április 13-án két cikket jelentetett meg az „Esti Kurír" című lapban az akkor készülő zsidótörvény ellen. Az első tévesen, Végh Gusztáv neve alatt jelent meg, amit a szerkesztőség egy következő számban helyreigazított. A cikkekért a Rassay-párt vacsorára hívta és ünnepléssel tisztelte meg, sőt felajánlották neki a Budapest I. kerületi pártelnökséget is, amit nem fogadott el.

80 A „Nem lehet hallgatni" című februári cikkében feltette a kérdést, hogy mi lett volna az emberiséggel, ha a történelem folyamán mindig mindenki csatlakozott volna kora szelleméhez. Szerinte ugyanis azok bizonyultak utólag apostolnak, akik szembe mertek helyezkedni a korukkal, a jelszavakkal és ragaszkodtak az igazság, a józan belátás, az emberiesség, a civilizáció szelleméhez. Végh Gyula tudta azt, hogy 1939-ben nem népszerű dolog felszólalni az antiszemitizmus ellen, de ennek ellenére ő megtette. Ugy gondolta, hogy nem hallgathat, mivel egyszer majd megkérdezhetik tőle, hogy miért nem tett semmit. Ezért kijelentette, hogy rajta kívül még mások is sajnálták, rosszallták, és szégyellték, hogy „Magyarországon olyan törvény készül, amilyent nagyjaink - Deák, Tisza, Andrássy, Apponyi - soha, de soha meg nem szavaztak volna, még a legégetőbb államérdekből sem".

81 Végh Gyula megállapította a cikkében, hogy a magyar nemzet nem gazdagodhat azáltal, hogy a zsidóktól mindent elvesznek, sőt úgy vélte, ezzel károkat okoznak majd az országnak. A jövőbe látott akkor, amikor megjósolta azt, hogy az önkény útjára lépnek azzal, hogy az állam egyoldalúan megfosztja polgárait a jogaiktól, s azt is látta, hogy ezen az úton nincs megállás. Végh Gyula szerint „ezért fce// szót emelni a zsidók jogfosztása ellen, minden magyar állampolgárjogainak teljessége érdekében",

82 mivel a hallgatás beleegyezést jelent. Szerinte, aki polgártársai tervbevett jogfosztása miatt hallgat, az a saját elkövetkező jogfosztásába egyezik bele. Azóta tudjuk, hogy hiába szólalt meg Végh Gyula a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalását korlátozó törvény ellen, azt 1939. május 5-én kihirdették.

83 Hamarosan azonban egészen más jellegű problémák adódnak Végh Gyula életében. 1940 augusztusában sürgönyt kapott Rómából, hogy Ilona lánya - Baba - súlyos beteg lett. Megpróbált kiutazni Olaszországba, ezért a főispántól kért útlevelet, de sajnos közben meghalt a lánya, s az út tárgytalanná vált.

84 A 2. világháború kitörése előtt, de még a háború első éveiben is jó napokat éltek Bozsokon. A kastély kertje „üde, gondozott volt, szebb mint valaha. "

85 Végh Gyula rengeteget dolgozott, nyeste a sövényeket, a bukszusokat, sarabolta az utakat, felkötözte a futórózsákat és ápolta a kert virágait. A házat kőművesek és ácsok javították, a szobákat is kifestették, a bútorokat pedig átrendezték.

86 22