Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

BAJZIKZSOLT: Verebi Végh Gyula élete (1870-1951)

1934 tavaszán Végh Gyula nyugdíjaztatása miatt ki kellett költözniük a budapesti szolgálati lakásból, és a Yerbőczy utcában béreltek megfelelő' lakást. Az ezt követő években rengeteget dolgozott részint a múzeumokban, könyvtárakban, levéltárakban, és részint Bozsokon. Minden bizottsági, választmányi és egyéb tagságról, ami a hivatal lemondásával együtt automatikusan meg nem szűnt, lemondott.

78 Mindig ellenzője volt a német szövetségnek és azt veszélyesnek tartotta Magyarországra nézve. Meggyőzödé sének írásban és szóban is kifejezését adta, akkor is mikor az számára hátrányokkal járt. 1939. május 15-én a következő'verset küldte Csáky István gróf külügyminiszternek, Bezerédj István felsőházi tagnak és másoknak: Hát vakok vagytok? Nem látjátok? Ne féljetek! Hiszen barátok! Pedig nekik csak a búzánk kell, (Meg is fizetnek vacak pénzzel) S hogy mindent tóiük vásároljunk, Megálljon minden munkánk, gyárunk. Egy nemzetet megtizedelnek, Mert ók zsidóval nem beszélnek. A többi jó lesz katonának, Ha mások rájuk támadnának. Onthatjuk akkor a magyar vért, O érettük, kolóniákért! De hálából kezet is ráznak Es hátunk mögött meggyaláznak. Saját fajtájukat tanítják Gyűlölni bennünk; fellázítják, Nevelnek hazaárulókat, Kik majd behívják a rablókat, Utat készítve uj tatárnak, A szobafestő' Dzsinkisz-khánnak, Hogy népiség és történelem Címén jöjjön a veszedelem, Szent földünket felszabadítva Vesse örök rabszolgaságra — Ne féljetek! Hiszen barátok! VÉGH GYULA A BOZSOKI KASTÉLY TERASZÁN. Hát vakok vagytok? Nem látjátok?

79 (SMTöO) REPRODUKCIÓ: SZÉKELY ANIKÓ 21