Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

BAJZIKZSOLT: Verebi Végh Gyula élete (1870-1951)

1928. szeptember 20-án Esztergomban a kincstárat és a prímási képtárat nézték meg a vendégek. Az eseményen Klebersberg Kunó maga is megjelent és nagy vacsorával vendégelte meg a résztvevőket. Az utolsó napon pedig Eszterháza volt a program. A „Museumverband" tagjai a legjobb benyomással és hálálkodva hagyták el az országot.

67 E hivatalos munkái mellett sokat írt a napilapokba, kül- és belföldi folyóiratokba művészeti és egyéb dolgokról, rajzolt és festegetett. Dolgozott a „Bozsoki vendégkönyv" képein, a „Bozsoki leltár" illusztrációin és befejezte a „Bozsoki krónikát". Ebben az időben kezdte el festeni a régi magyar könyvkötések akvarell képmásait. Az Országos Széchényi Könyvtár a nyugdíjaztatása után megvásárolta ezt tőle és megbízást adott a Corvin-kódexek kötéseinek megfestésére, amelyen több hónapon át dolgozott a múzeum könyvtárában.

68 A másik tartós munkája a magyarországi püspökök címereinek az összegyűjtése volt, hiszen 500 címerrajzot készített el. Gyűjtését a Heraldikai és Genealógiai Társaság elismerésben részesítette.

69 Sok minden egyéb mesterség is érdekelte, így a könyvkötés is, melyet félig-meddig művészi vállalkozásnak tartott.

70 Az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Tanácsának

7

' ügyvezető elnöki pozícióját a négy főigazgató kétévenként váltakozva töltötte be, ahol Végh Gyulára 1929. január 8-án került sor. Klebersberg 1932-ben meghalt és helyébe Hóman Bálint lépett, aki sietett elődje alkotását átalakítani és a Nemzeti Múzeum egyik alárendelt osztályává degradálta az Iparművészeti Múzeumot. „így az én maradásomnak tehát már nem Volt célja, sőt lehetősége sem, inkább az én személyem akadályozta a beolvasztási tervek keresztülvitelét"

72 1930. február 22-én nagy csapás érte a Végh családot, mikor is a hűséges társ és a szerető anya

73 életének 62. és a házasságának 25. évében meghalt. Az elhunytat Budapesten, a Kerepesi út melletti temető halottasházában ravatalozták fel, majd a bozsoki sírkertben helyezték végső nyugalomra.

74 Még ez év augusztusában Végh Gyula lányai — Hanna és Ilona — kérvénnyel fordultak a kőszegi járási főszolgabíróhoz, hogy a kastély mellett megvásárolt területen családi temetkezési helyet létesíthessenek. Itt kívánták ugyanis elhelyezni az édesanyjukat, akit közben a bozsoki köztemetőben temettek el. „Az említett terület, mely minden lakott háztól több mint 300 méter távolságban fekszik a temetkezési helyekre vonatkozólag előírt kellékeknek mindenben megfelel. Mielőtt azonban ott a tervbevett parkírozást s a sírkertet körülvevő fal építését megkezdenénk, tisztelettel kérjük a tekíintetes] Főszolgabíró Urat, hogy a kérdéses területnek sírkert gyanánt leendő felhasználását engedélyezni méltóztassék oly időben, hogy boldogult Anyánk földi maradványainak áthelyezése még az ősz folyamán megtörténhessék- "

75 A meghalt feleség és édesanya holttestét 1930. október 19-én helyezték el a családi sírkertben. Nem terveztek ide nagyobb síremléket, csak egy egyszerű sírkővel jelölték a helyet.

76 A sírkőre az elhalt kedvenc görög sírfelirata került: „Elj, hisz édesebb nekünk halandóknak nem adatott, mint az élet a világosságban. "

77 20