Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)
BAJZIKZSOLT: Verebi Végh Gyula élete (1870-1951)
a későbbiek folyamán redukálták és így megkaptuk a követelt anyag kis részét, amelyből az Iparművészeti Múzeumnak is jutott. 56 A gazdasági világválság súlyosan érintette Végh Gyulát is, mivel az adósai nem fizettek neki idóre. Az emelkedő' adók és illetékek, valamint az létfenntartási költségek növekedése miatt felmerült Bozsok eladásának a lehetősége. Szombathelyről RübnerRépási építész és Kelemen Károly ügyvéd becsülték fel az épület értékét." A munkája miatt 18 évig nem tartózkodott Bozsokon, csak tavasszal és nyáron sikerült rövid időket itt töltenie. A Budapesten töltött hosszú évek során rengeteg színházi előadáson, koncerten, különböző felolvasásokon és kiállításokon vett részt, ahol a szellemi élet kiválóságaival találkozott, azonban Végh Gyula és felesége - saját bevallása szerint - nem játszottak számottevő szerepet a főváros kultúréletében. Az 1. világháború és a gazdasági válságok erősen lecsökkentették a jövedelmüket, így Végh Gyula értékpapírban fekvó vagyona is jóformán elenyészett. Saját anyagi forrásaikból és a tisztviselői fizetésből tellett csak a fővárosban való gondtalan életre, amely „bizonyos fokig az intenzív szellemi életnek is előfeltétele " 58 volt. A fővárosi élet könnyebbséget nyújtott a gyerekeik neveltetése szempontjából is. Azonban a lányok többnyire külföldön tartózkodtak a tanulmányaik befejezése céljából, vagy csak éppen vendégeskedtek. 59 Munkájáról a következőket írta: „...sok időmet vették £ l az ülések- A bizottságok, melyeknek hivatalból tagja Voltam úgy, mint a műemlékek országos bizottsága, külföldi kiállítások rendező bizottsága, a vásárló bizottságot, külföldi magyar kollégiumok bizottsága, a szellemi együttműködés bizottsága, a múzeumi tisztviselők ellátási bizottsága, később a Gyűjtemény egyetem tanácsülései stb. Azután az egyleteké társulatok igazgatósági, választmányi és közgyűlései, az Iparművészeti társulat, a Múzeumbarátok, az Eremkedvelők egyesülete, az Izabella egylet és a Háziipari Szövetség, az Egyházművészeti Tanács, a szerzői és jogi bizottság. ' ,6 ° S mint megjegyezte, elnöklése ideje alatt az ülések fele annyi ideig tartottak, mint másnál. 61 1920-ban megalakult a „Magyar Bibliophil Társaság", melynek célja az értékes könyvek előállítása, gyűjtése és terjesztésének előmozdítása, a könyvgyűjtők és könyvkedvelók érdekének képviselete, a könyvészeti ismeretek terjesztése és az ízlés fejlesztése volt a könyviparban. A társaság díszelnöke a legnagyobb magyar bibliofil Apponyi Sándor gróf lett. Elnökévé Végh Gyulát választották, aki ezt a tisztet nagy örömmel vállalta el és egészen nyugalomba vonulásáig viselte. A társaság számos nagyszabású kiállítást rendezett az Iparművészeti Múzeumban és külföldi könyvkiállításokon is részt vett. Sok kiadványával sikeresen mozdította eló a könyvkultúrát. 62 „Könyvszeretetem közelebb hozott Apponyi Sándorhoz. Sokat időztem lengyeli kastélyában ésaző megbízásából szerkesztettem a Hungarica körén kívül eső könyv-gyűjtemények katalógusát, amelyet a Széchényi Könyvtár adott ki (Roriora et Curiosa gróf Apponyi Sándor gyűjteményéből címen). Némi részem volt nékem is, hogy Apponyi Sándor híres Hungarica gyűjteményét még életében a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. " tö 18
