Utcanév sem jar énnekem, emlékezés verebi Végh Gyulára (Szombathely, 2001)

BAJZIKZSOLT: Verebi Végh Gyula élete (1870-1951)

A helyreállítási munkák befejezése után rögtön beköltöztek az épületbe. „Megint a helyén állt párizsi és florenzi [firenzei] hűséges dolgozó asztalom, előkerültek rajzoló, festőeszközeim, szerszámaim. Mindjárt berendezkedtem a dolgozásra, pingálásra, könyvkötésre. Már az első télen elkezdtem a Bozsokj Vendégkönyv illusztrálását bozsokj táj- és interieur képekkel- Később egész sorozat részben színezett tollrajz készült a vendégkönyvhöz, amely megtelt látogatóink autógrammjaival. "

29 Végh Gyula rajzolt, festett, illusztrált, cikkeket írt a helyi lapok, a bel- és külföldi folyóiratok számára, sot nagyobb kultúrtörténeti munkákon is dolgozott. Összegyűjtötte a levéltári anyagot Bozsok történetének megírásához és még a könyveivel is foglalkozott. A természet is érdekelte, nem csak művészi, hanem tudományos szempontból is. Tanulmányozta és gyűjtötte a vidék rovarfaunáját, s közben vadászni járt a Bozsok környéki erdőbe. De úgy érezte, hogy „így is henyél"

30 és ezért bekapcsolódott a megye közéletébe. Aktívan részt vett a megyei kultúréletben, egyesületekben tevékenykedett, kiállításokat rendezett, felolvasásokat tartott, a szombathelyi múzeum megszervezésében közreműködött. Vinlisként a községi képviselő-testületi üléséken és megyegyűléseken is részt vett, bíróválasztásokon elnökölt, a főispánnál vendégeskedett, közbenjárt a népkönyvtárak szervezése ügyében.

31 Errói a következőképpen vallott a naplójában: „Részt vettem a vármegye köz- és választmányi gyűlésein, mint megyebizottsági tag, megismerkedtem a megyében szerepet vivő urakkal tájékozódtam a közállapotok és személyi ügyek felől. Ez annál is könnyebb volt számomra, mert előbb Bé\ássy István, szinte egyedüli rokonom, Volt a főispán Vasmegyében és mint a megyeház gyerekkori vendége, közelebb jutottam a centrumhoz, ahol vidékünk hivatalos és társadalmi életének szálai összefutottak- • • Tettvágyam több teret talált a falunkban, ahol mint a képviselőtestület tagja szorgalmasan eljártam az ülésekre és idővel megismervén a falu okos embereit és okoskodó, intrikáló fél-urait, mégis gyakorolhattam a kupokr tanácsra némi felvilágosító, mérséklő, irányító befolyást... A parasztok között volt néhány barátom, akiket még évek múlva is meg-meg látogattam s akik néha engem is felkerestek egy kis eszmecserére. Többet tanultam tőlük, mint a falu vezetésére hivatott papok, tanítók, jegyzők nem mindig őszinte és az újságolvasásban elkorcsosult beszédjéből!"' Vas vármegye ősi, struccmadaras címerének tervbe vett átalakításának problémája számtalanszor szóba került a megyegyűléseken. Végh Gyula is többször felszólalt ez ügyben. Erélyesen- és nagy heraldikai felkészültséggel szállt szembe az Országos Levéltár nemcsak címertanilag, hanem közjogilag is helytelen álláspontjával. Papírforma szerint persze elvesztette a csatát, mert a belügyminiszter végső fokon mégis darunak minősítette a struccot, halnak a „beszélő" vasköteget, sohasem használt sisakkal, oromdíszszel, takarókkal bővítette a megye címerét, s véleménye szerint ezzel felségjogot bitorolt. A valóságban azonban minden maradt a régiben és a későbbiekben is a struccot használták a vármegye jelképeként.

33 13