Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

érint, amelyben e törvények értelmében csak az uralkodóval közösen, vele egyetértésben szabad intézkedni. Kossuth szerint viszont, a népfelség elvéből következően, „sohasem törvénytelen, amit a törvényhozó test tesz", ezért a király iránti hűség megtartása esetén egyszerűen abszurdum, hogy az országgyűlés bármely tette törvénytelen lehessen. Szerinte a nádor kívánsága egyedül arra irányulhat, hogy a Ház ne deklarálja megüresedettnek Ferdinánd királyi székét. Kossuth saját értelmezésének logikáját követve javasolta hát: az országgyűlés küldjön három biztost a táborba azzal a feladattal, hogy a Ház „teljes felhatalmazása mellett" tegyenek meg minden szükséges intézkedést. De Batthyány résen volt: a teljes felhatalmazás érvényesítése keresztezhette ugyanis a nádor lépéseit! Ezért a biztosok kirendelését nem kifogásolta, de annak kimondását is kérte és el is érte, hogy mivel a nádor fölé nem állítható mozgásterét korlátozó hatalom, a biztosok csak vele egyetértésben cselekedhetnek. Erre Kossuth egy másik ötlettel állt elő: válasszon a Ház egy néhánytagú bizottságot azzal a feladattal, hogy az tájékozódjék a miniszterelnöknél a rendelkezésére álló katonai erőről, és ha erre szükség mutatkozik, terjesszen az országgyűlés elé intézkedési javaslatot. Batthyány azonnal felismerte, hogy annak a hattagú választmánynak a működése, amelynek megválasztását a képviselők azonmód el is határozták, könnyen arra vezethet, hogy a törvényhozó hatalom a végrehajtásba is beavatkozik. Kossuth elfogadott javaslatának ki nem mondott célja valóban annak előkészítése volt, hogy szükség esetén a Ház felkészült legyen a végrehajtó hatalom gyakoroltatására, a kormányzás közvetett átvételére is. Batthyány e kísérletet annak bejelentésével védte ki, hogy a haderőről akár a Háznak, akár kinevezendő választmányának bármikor ad teljeskörű felvilágosítást, alkalmazásában viszont szabad kezet igényel magának. Ezen óhaját annak kijelentésével nyomatékosította, hogy annak elutasítása esetén minden pillanatban kész hivatala letételére. És a Ház azzal, hogy tudomásul vette, valójában eleget tett Batthyány kívánságának. Ez az ülés határozta el a Ház szeptember 11-ei azon elvi döntésének gyakorlati foganatba vételét is, hogy a kivetendő újoncmennyiséget ott, ahol toborzással nem megy, azonnali sorshúzással kell kiállítani. Másnap Nyáry Pál javaslatával egyezően döntött az országgyűlés a kivetés kulcsáról is. Végzésében kimondta, hogy a szükséges intézkedéseket a miniszterelnök haladéktalanul tegye meg. E határozat a nádor haderő-szaporítási kérelmét szolgálta, aki elutazása előtt valóban tájékozódott Batthyánynál a katonaság létszámáról és a honvédelem tárgyában született rendelkezésekről. Ugyanakkor a törvény szentesítése előtt történő végrehajtása, a sorshúzás kötelező alkalmazása miatt, nem éppen volt legális lépésnek tekinthető, és nem állt összhangban Batthyány előző napi, a sorshúzást részlegesen korlátozó rendeletével sem. Az országgyűlés szeptember 16-án nyilatkozat formájában mégiscsak válaszolt a nádornak. Annak hangsúlyozása mellett, hogy a királyához hű kíván maradni, és hogy kizárólag az ország épségét és jogait akarja biztosítani, kijelentette: Magyarország és a monarchia viszonyának rendezésére minden olyan módot kész elfogadni, amely az előbbi érdekeinek nem árt, az utóbbinak pedig hasznára válik; ám e rendezésre csak azután kerülhet sor, ^5 76 «*t