Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

Ház estig, amikorra az uralkodó válasza várhatóan megérkezik, nem kíván az interpellációra adott miniszterelnöki feleletről határozni. Az interpellációs ügyet azonban végleg lesodorták a napirendről a közbejött események. Batthyány a szeptember 15-ei déli, majd esti 8 órai ülésen is csak annyit tudott közölni a Házzal, hogy kormányalakítási feltételeire őfelségétől még mindig nem érkezett válasz. Az elsőn ismertette viszont honvédelmi intézkedéseit, köztük azt, amelyben meghagyta Teleky Ádámnak, a drávai sereg vezérének, hogy ellenállás és védekezés nélkül a bánnak egy talpalatnyi földet se engedjen át az országból, ha pedig erre bármi okból elégtelennek érzi magát, a vezérletet adja át a rangban őt követő főtisztnek, illetőleg lépcsőként lejjebb mindaddig, amíg akad valaki, aki e feladatnak meg akar és tud is felelni. Ugyanitt fogadta el a Ház Kossuth javaslatát, hogy - összhangban a már említett augusztusi minisztertanácsi határozattal - közvetlenül a birodalmi országgyűléshez indít tizenkéttagú küldöttséget az ausztriai és a magyar nemzet együttműködésének megalapozása végett. Az esti ülésen Batthyány - Csány levelének felolvastatásával - drámai fordulatról számolt be: Teleky - tisztikara nevében is - úgy nyilatkozott, hogy Batthyányt, mivel nincs uralkodói kinevezés birtokában, nem ismeri el törvényes miniszterelnöknek; a bán ellen, akivel egyazon eskü köti össze, nem veszi fel a harcot, hanem semleges állásban marad; sőt, ha katonasága kellő elhelyezéséről és élelmezéséről Csány nem gondoskodik, kész átállni Jellacichoz! A helyzet több volt, mint kritikus: a drávai sereg az engedelmesség felmondásával tulajdonképpen utat nyitott a bánnak a főváros felé. Ennek eltorlaszolására Batthyány találta meg az egyetlen lehetséges megoldást. Eszébe jutott, hogy az alkotmány szerint a király távollétében a nádor az országban állomásozó seregek legfőbb parancsnoka, és tisztéből folyó kötelessége e hadak élén védelmezni az országot. Egyúttal István főhercegnek most be lehet nyújtani a számlát azért, hogy 12-én kormányelnöknek történt ajánlkozásával kimentette őt szorult helyzetéből. Azt javasolta hát: mivel a katonaság egy percig sem maradhat Teleky kezén, a Ház küldöttségileg kérje fel a nádort, hogy másnap, 16-án induljon a táborba, vegye át a vezérletet és ezzel a sorkatonaságot, amely aligha mer szembeszegülni vele, térítse vissza a kötelesség és engedelmesség ösvényére. Indítványa egyhangú helyesléssel találkozott. A benne foglalt kéréssel héttagú küldöttség kereste fel a nádort, aki a kívánságra, hacsak nem akar kötelességszegő lenni, nem mondhat nemet. De feltételt szabhat, és meg is teszi. Óhaja, hogy a Ház addig, amíg a miniszterelnökséggel kapcsolatos felterjesztésére a király nem ad határozott választ, ne hozzon „a törvényesség korlátain" átlépő intézkedést, gondoskodjék viszont minél több katonáról és azok összpontosításáról, amely koncentrációról egyébként elutazása előtt Batthyányval ugyancsak tanácskozni akar. A képviselők a nádor kikötéseit ellenzés nélkül vették tudomásul. Ám Kossuth felszólalása nem hagyott kétséget afelől, hogy a törvényességet ő mind a nádortól, mind Batthyánytól eltérően értelmezi. Batthyány törvénytelennek tekintett minden olyan lépést, amely vagy nem marad meg a hatályos törvények keretein belül, vagy olyan ügyet ^ 75 «^