Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

gesztését, hanem csak azt igényli, hogy a végzés alkalmazásában kapjon szabad kezet; mivel pedig a végrehajtás során valóban adódhatnak nehézségek, ő e szabadságot megadja neki. A Kossuth felszólalását követő élj énektől bátorítva, a miniszterelnök másnap utasítást adott ki, hogy a katonaság szaporítása oly helyeken, ahol a Szemere által még augusztus 29-én elrendelt újoncösszeírás ellenszegülésre talál, kizárólag a toborozásra szorítkozzék. Mivel pedig tisztában volt vele, hogy a sorkatonákat illető átlépési határozat formai törvényességéhez ugyancsak kétség fér, ugyanezen a napon a nyilvánosság tudomására hozta: a honvédcsapatok tervezett létszáma már betelt. E közleménye egyértelmű volt az átlépések leállításával! A Ház baloldalának képviseletében Madarász László azonnal interpellációba öltöztetett támadást indított Batthyány ellen. A képviselőház ülésén három provokatív kérdést tett fel neki: igaz-e, hogy a Ház átlépési határozatát miniszterelnöki rendeletével semmissé tette? - igaz-e, hogy az országgyűlés tudta és egyetértése nélkül népfelkelést rendelt el? - milyen intézkedések történtek a Ház pénzügyi határozatának végrehajtására? Batthyány, rekedtsége miatt, írásban válaszolt: a képviselők előző napi határozata - pontosabban: Kossuth nyilatkozatának elfogadása - alapján felhatalmazva érezte magát az átlépéseknek jelenleg, amikor a sorkatonaság az ellenség elé vonul, felfüggesztésére és arra is, hogy annakidején publikálja majd az átmenet újraengedélyezését. A népfelkelést - előző nap - csak az ellenséges táborhoz közelfekvő vidékeken rendelte el. A pénzügyi vonatkozású kérdésre, mivel az ötforintosok elfogadását kötelezővé tevő határozatot nem egészen tartotta törvényesnek, de ezt óvakodott bevallani, semmitmondó, azaz kitérő feleletet adott: a bankjegyek már forgalomban vannak. A kibontakozó vitában Madarász László Batthyánynak fejére olvasta állítólagos következetlenségét. Azt, hogy honmentést célzó politikájában mindig engedte magát a törvényesség által korlátozni; azzal viszont, hogy az ötforintosok ügyében puszta ténymegállapításra szorítkozik, most valójában maga sem kifogásolja a kamarilla által törvénytelennek tartott politikát. A népfelkeléssel kapcsolatos miniszterelnöki választ viszont Madarász nem is fogadta el, és jegyzőkönyvileg javasolta törvény- és alkotmányellenesnek bélyegezni az olyan népfelkelést, amelyet bárki az országgyűlés megkerülésével rendel el. Mivel a vita során az is elhangzott, hogy szándéka becsületessége ellenére is téves Batthyány politikája, és hogy a haza csak akkor menthető meg, ha a miniszterelnökség Kossuth kezére kerül, békéltetően újra Kossuth avatkozott be Batthyány védelmében. Emlékeztetett arra, hogy Batthyány szeptember 12-én csak azzal a feltétellel vállalkozott kormányalakításra, ha a dinasztia a fejedelem nevében emelt minden akadályt elhárít a nemzetmentés útjából, és kikötésére e nap estéjéig várja a királyi választ; ezért türelemre intette és arra kérte képviselőtársait: e döntő jelentőségű órákban ne foglalkozzanak határköri kérdésekkel. Kijelentette ugyanakkor, hogy hite szerint Bécs nem teljesíti Batthyány követelését, de akkor neki magának kell a megfelelő következtetést levonnia. Bár nem volt valami bíztató Kossuth azon mellékes megjegyzése, amely szerint ő nem osztja Batthyány politikáját, Pázmándy azzal zárta be az ülést, hogy a ^74*^