Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Varga János: Batthyány és az 1848. évi szeptemberi válság

szólva is, nem játszik nyílt kártyákkal. Batthyány mégis megváltoztatta eredeti tervét, mert szeptember 6-án a Bécsben kiragasztott plakátokról arról értesült, hogy a bánt két nappal korábban Ferdinánd miniszteri ellenjegyzés nélkül, azaz törvénysértő módon visszahelyezte tisztségébe, és mert ugyané napon a császárvárosba érkezett százas küldöttség vezetője: Pázmándy Dénes házelnök kérte, hogy közreműködésével segítse eljárásában a deputációt. A királynak Batthyány tett jelentést a küldöttségről és eszközölte ki annak fogadását. Erre csak bizonyos huzavona után, szeptember 9-én került sor. Környezete tanácsára Ferdinánd először annak a beszédnek német fordítását kérte be, amelyben a deputáció szeptember 7-én a magyar kívánságokat összegezte, és amelyet Pázmándy készült elmondani az uralkodó előtt. Ennek megtörténte után a király szárnysegédje útján arról értesítette Batthyányt, hogy a kitűzött időben mégsem engedi maga elé a küldöttséget, mert a tervezett beszédben saját személyét sértő kifejezéseket talált, és ha ezek a szövegben maradnak, egyáltalán nem fogadja a deputációt. Pázmándyék újabb kérésére meg is jelölte, majd a miniszterelnökhöz küldte a kifogásolt szövegrészeket. Ezek bántó jellegét a küldöttség nem ismerte ugyan el, de mindenképpen elérni akarva meghallgattatását, kigyomlálta a beszédből azokat. Az udvar nem talált több ürügyet az audiencia halogatására, így Pázmándy 9-én végül is előadhatta a Háznak a nemzet nevében fogalmazott kívánságait: Az uralkodó honvédő kötelességük teljesítése végett a birodalom tartományaiból azonnal rendelje Magyarországra azokat a magyar földön kiállított csapatokat, amelyek nem az ellenség előtt állomásoznak, a Magyarországon tanyázó bármilyen jellegű katonai egységeknek viszont parancsolja meg, hogy kegyelmének elvesztése és a törvényes büntetés súlya alatt pontosan tegyenek eleget a hazai törvények szigorú megtartását és az ország megvédését illető kötelezettségeiknek; intézkedjék, hogy Horvátország megszabaduljon a katonai zsarnokságtól és véleményét szabadon nyilváníthassa ki; adassa vissza az országnak a bán által már tettleg elfoglalt Fiumét és a szerémségi megyéket; jóváhagyásával szentesítse a felterjesztett törvényjavaslatokat; és végül: jöjjön haladéktalanul Budapestre, hogy személyes jelenlétével is gyámolíthassa a törvényhozás és az alkotmányos kormány működését. Ferdinánd válasza rövid és semmitmondó volt. Kinyilvánította azon akaratát, hogy a magyar korona országainak épségét és jogait „királyi hite szerint" fenntartja, az érintett törvényjavaslatokat megvizsgálja, de esetleges majdani észrevételeit senki se értelmezze úgy, mintha a már hatályos törvényeket mellőzni vagy sérteni akarná; Budára egészségi állapotának megromlása miatt nem mehet; a többi érintett tárgyban részben már megtörtént a nemzet kívánságaival egyező intézkedés, a többit illető elhatározásáról pedig a kormány útján a legrövidebb időn belül ad tájékoztatást. Mint elintézett tárgyra, feltehetően a magyar ezredek hazarendelésére célzott, amelyet augusztus 20-án kiadott utasítása valóban tartalmazott, de amelynek az illető parancsnokok különféle kifogásai miatt nem lett semmi foganatja. E részint elutasító, részint minden határozott állásfoglalást nélkülöző válasz anélkül született meg, hogy a bennük foglalt kérdéseket a király bármiféle megbízottja Batthyányékkal, mint felelős miniszterekkel megvitatta vagy tartalmára nézve ^ 66 «&•