Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)
Erdődy Gábor: Batthyány Lajos Magyarország nemzetközi mozgásteréről
dását és a sorsközösséget hangsúlyozó, s az ellenforradalmi készülődés természetét megrajzoló beszédében Eisenmann leszögezte: „ha egyszer Magyarország önállósága megsemmisül, és a magyar erőforrásokkal úgy rendelkeznek, mint korábban, akkor azok, akik jelenleg az előjáték bevezetésével foglalatoskodnak, azon lesznek, hogy erejöket ellenünk fordítsák," 58 Az osztrák örökös tartományokat is magában foglaló, új Németország egyfelől, a belső egységét elveszítő, itáliai tartományaiból kiszorított, felbomlóban levő Habsburg Birodalom másfelől - ezek voltak azok a legfontosabb és a tavaszi konstellációhoz képest május közepe táján alapvetően új helyzetet teremtő tényezők, amelyek sürgették Batthyányékat, hogy meghatározzák Magyarország új helyét a közép- és kelet-európai átalakulásban. Szorgalmazták a május 15-ei forradalmi megmozdulások elől Innsbruckba menekülő uralkodó Budára költözését, mert meg voltak győződve egy olyan birodalom újraalakításának lehetőségéről, amely képes átvenni a Habsburg Monarchia helyét Európa egyensúlyrendszerében. A Buda-központú Habsburg szerepét és létét a forradalmi változások során formálódó új rend lényeges elemének tekintették, s feladatának nem kevesebbet, mint a cári orosz terjeszkedés és az esetleges német hódítási vágyak érvényesítésének megakadályozását, valamint a Duna-menti népek és nemzetiségek megbékélésének előmozdítását tartották. A Magyarország középkori rangjának felélesztését célzó elképzelések mögött fel kell ismernünk Batthyányéknak azt a felelősségteljes törekvését, hogy a Habsburg Birodalom szétesésével is számolva olyan alkotmányos eszközökkel ruházzák fel az országot, amelyek a térség hatalmi erőviszonyainak negatív átrendeződése esetén is alkalmassá tehették a válság átvészelésére, nemzeti érdekeinek hatékony képviseletére. 59 A reményteli várakozások mellett Batthyány és munkatársai természetesen észlelték és igyekeztek nyomon követni a Habsburg ellenforradalom készülődését is. A miniszterelnök baloldali ellenzékének ismétlődő indulatos támadásai ellenére sem lépett fel azonban nyíltan a sorozatosan provokáló udvar ellenében. Törekvései a feszültség oldására, az ellentétek áthidalásáfa, majd a fegyveres összecsapás elkerülésére összpontosultak. A békés rendezés lehetőségeit kutatta, mert úgy ítélte meg, hogy az országa számára többnyire kedvezően alakuló nemzetközi légkörben a magyar politikai közvélemény túlnyomó többsége óhajának és a nagyhatalmak elvárásának is ez felelt meg. Mindez nem jelenti természetesen távolról sem azt, hogy ne készült volna nagyon is tudatosan az esetleg bekövetkező megmérettetésre, miközben az ország sorsának kiteljesedését továbbra is az európai fejlődés részének tekintette. A kormánynak az ország népéhez intézett, május 19-ei felhívása 60 rámutatott arra, hogy „Európai események segítették elő hazánkban is az egész nemzet rég óhajtott szabadságának létrehozását, de az egész nemzet egyesült ereje s osztatlan közremunkálása szükséges arra, hogy az európai mozgalmak sokféle irányban zavaró rohama veszélybe ne döntse hazánkat, nemzetünket s annak kivívott szabadságát." 61 Az ország pozíciójának bizonytalanná válását természetesen nem csupán a birodalom határain kívüli fejleményekre vezette vissza. A minisztertanács május 20-ai határozata 62 „A? ország minden részeiből érkezett aggasztó hírek"-VQ 63 utalt s „az országot fenyegető veszélyek" 6 ' 1 ' elhárításának legjobb módját 4^5 36 «S.
