Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)
Erdődy Gábor: Batthyány Lajos Magyarország nemzetközi mozgásteréről
A fentiek ismeretében nem kelt majd különösebb meglepetést az sem, amikor a francia forradalom tényét legtöbb kortársától eltérően, kifejezetten lelkesedve fogadja: „Ez a hír engem nem búsít. A monarchiák fegyvereiket mindnyájan a szabadság és Franciaország ellen fogják fordítani, mert koronáikat félteniök kell ... Fülöp Lajos megérdemelt bukásával a szabadság egész Európában nyert" 11 Az 1847. november 12-én megnyíló utolsó rendi országgyűlésre minden korábbinál elszántabban és szervezettebben készült a reformellenzék. Magyarország újjászületésének perspektíváit Batthyány társaival egyetértésben birodalmi és nemzetközi összefüggésekben értelmezte, s a figyelmet a kormányzati rendszer, az udvar politikájának bírálatára összpontosította. Arra törekedve, hogy Bécs általa kívánatosnak tartott mozgásterét már a viták kezdetén legalább elvben meghatározza, azaz korlátozza, újfent hangot adott korábban megismert népszuverenitás értelmezésének, mely szerint: „ott hol tisztán és világosan kimutatni nem lehet, hogy a nemzet ez vagy amaz jogát átruházta a kormányra, azon jog természetesen most is a nemzet mellett megmaradt, azt a nemzet el nem vesztette." 18 Programadónak is tekinthető', a kibontakozás legfőbb csapásirányait is megrajzoló 1847. december 7-ei beszédében Magyarország alkotmányos kívánságait, törekvéseit az 1790. évi 10. te.-re visszavezetve azt kifogásolta, hogy a Habsburg Birodalom a diplomáciai kapcsolatokban abszolutisztikus hatalomként jelenik meg, hogy „a magyar alkotmányos irány ... kitagadva, tökéletesen desavoyirozva és diplomatice ignorálva találja magát. Vagy tán azt merné valaki állítani, hogy a magyar érdekre nézve közömbös dolog az, vájjon Ausztria dipliomatiája az alkotmányos vagy az absolitisticus mérlegbe veti e a maga voksát." 19 - fogalmazza meg aggodalmait. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a kontinens a későbbi évtizedek fejlődését magyar szempontból is alapjaiban meghatározó változások előtt áll elemzése folytatásaként leszögezte: „És míg jóslati tehetség nélkül kitalálhatni, hogy a legközelebbi háború, elvek háborúja fog lenni, és hogy ezen két jelszó, melly bizonyos idő óta, két ellenséges táborba seregelte maga körül a status - tudomány és szónoklat férfiak, maholnap lobogókon lesz olvasható, mellyek után rohanandnak Európa minden hadseregei, - vájjon, akkor is közömbös dolog fog e lenni a magyarra nézve Austriának külpoliticája? Ha annak zászlóin nem a mindnyájunkat lelkesítő alkotmányos szabadság, hanem az undorító, törvényeink által száműzött korlátlan hatalom jelszava leend felírva? így minden esetre csak szomorú választást engedvén a magyarnak." 2 ' A gondolatmenetben felsejlik a félelem, hogy a jövő esélyeiről is döntő küszöbön álló világméretű konfliktusban Magyarország rossz oldalra kerülhet, nem tudván eredményesen képviselni, érvényre juttatni nemzeti érdekeit s e veszély kivédéseként utal a kitörés kényszerére, amennyiben a bécsi politika nem hagy számára más esélyt. A jelzett veszély elhárítására a teljes birodalom átfogó alkotmányos átalakításának követelményét fogalmazta meg: „énelőttem axióma, hogy tudniillik egyáltalában nem fér meg ugyan azon kormánypáleza alatt az uralkodás korlátlan rendszere a korlátolttal, a nélkül, hogy ezen két incompatibilitás egymásra corrosive ne hasson.", 21 s „szerintem nem egyre megy ki, vájjon a mutatkozó alkotmányos mozgalmak oda viszik e a dolgot az örökös tartományokban, hogy ma holnap az egyik tartomány alkotmánya biztosítékul szolgáljon 40i 30 <*e.
