Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Erdődy Gábor: Batthyány Lajos Magyarország nemzetközi mozgásteréről

követ. Míg ott a dolgok mostani rendszere fog fennállani, addig meg lehetünk győződve ... miként a dolgoknak természetes fekvése szerint lehetetlenségnek látszik, hogy a bécsi kormány a fejlődés irányát támogassa."

10 A birodalom átalakításának siettetését jelentős mértékben indokolták a nemzetközi összefüggések is. 1844. július 16-án a lakásán rendezett ellenzéki összejövetelen arra figyelmeztetett, hogy „csak az ébredő erők okos felhasználásával lehet azt a vihart lecsillapítani, mely Európa politikai horizontján már jelentkezik, s előbb-utóbb ki kell törnie"

11 Megállapítása arra utal tehát, hogy már ekkor számba vette azt az általa elkerülendőnek tekintett lehetőséget, miszerint Magyarország és a birodalom alkotmányos átalakulását erőszakos európai változások segíthetik elő, azaz a liberális fejlődést forradalmi fejlemények mozdíthatják ki a holtpontról. Az európai progresszió követelményeihez illeszkedő magyar nemzeti megújulást jelentős mértékben veszélyeztette a nemzetiségi, mindenekelőtt a horvát kérdés alakulása. A nyelvtörvény vitája során, 1843. augusztus 18-án elmondott nagyjelentőségű felszólalásában Batthyány kategorikusan elvetette azt a szűkkeblű álláspontot, miszerint a horvát küldötteket kötelezni kellene az országgyűlési tanácskozásokon a magyar nyelv használatára: „Én is azok véleményét pártolom, kik minden nemzetben azt kívánják tisztelni, mi nálunk magyaroknál is leginkább tiszteletre méltó, ti. a nemzeti szellemet, azért én sem kívánom a horvátokat törvény által magyarosítani, hanem csak azon lánczot és kapcsot óhajtanám, hogy magyar volna, amely a két országot érintkezésbe hozza"

12 Az általa is stratégiai jelentőségűnek elismert nyelvkérdés terén elért sikerek túlértékelésétől nemzetközi példákra is hivatkozva egyébként is óvott. 1847. december 7-ei beszédében kijelentette: „nem osztozom azok véleményében, kik a nemzetiség természetes jogaiban visszahelyeztetésében már az alkotmány és nemzeti szabadság diadalát látják. Ellenkezőre mutat Német- és Törökország, mellyek bel-, Lengyel- és Olaszország, mellyek kül-önkény alatt nyögnek."

13 Amikor pedig 1845. november 11-én Pest megye közgyűlése ellenzéki felirat formájában tiltakozott a túrmezei magyar nemesség jogainak sorozatos korlátozása ellen, nem késett felhívni a figyelmet arra, hogy a horvát kérdés csupán eszköz a „láthatatlan kamarilla" kezében, s a bécsi kormány a magyar-horvát érdekek egymás ellen történő kijátszásával olyan veszélyes játékba kezdett a magyar alkotmány ellen, amely hosszabb távon magának az udvarnak is csak árthat.

14 Mivel Batthyány korán felismerte a nemzetközi változások Magyarország átalakulására gyakorolt meghatározó kisugárzását, szervezőmunkáját a határon túlra is kiterjesztette. 1847 januárjában a titkos jelentések arról számoltak be, hogy a magyar liberális ellenzék vezére Lombardiába utazott és felvette a kapcsolatokat az itáliai ellenzék vezetőivel.

15 A szövetségkeresés és -építés ezen korai példája is arra mutat, hogy Batthyány az alkotmányos és nemzeti célokat megfogalmazó itáliai mozgalmat a Habsburg abszolutizmussal szemben természetes partnereként ismerte meg, amellyel összehangoltan gyakorolhat nyomást Bécsre a kívánatos reformok kikényszerítése érdekében. Komolyan számolt tehát a reakció merev ellenállása forradalmi megtörésének esetleges bekövetkezésével. 1847. július 8-án Széchenyit meghökkentő radikalizmussal kijelentette: „A királyoknak bayonettjük van, a népeknek meg forradalmuk, hogy engedményeket nyerjenek."

16 ^29^,