Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Erdődy Gábor: Batthyány Lajos Magyarország nemzetközi mozgásteréről

Erdődy Gábor BATTHYÁNY LAJOS MAGYARORSZÁG NEMZETKÖZI MOZGÁSTERÉRŐL 1839. december 14-én a főrendi ellenzéket tömörítő kiskaszinóhoz benyújtott Emlékiratában Batthyány programja első összefoglalását adja. A tervezet arról tanúskodik, hogy ekkorra már a feudális társadalmi rend és az abszolutisztikus függés felszámolására irányuló kiérlelt nemzeti liberális koncepcióval rendelkezett, amelynek középpontjában a nemzeti és a polgári törekvések egymást kölcsönösen feltételező összefüggésének hangsúlyozása állt. E felismerésből következett a magyar és az egyetemes fejlődés kölcsönhatásának igenlése, annak hangsúlyozása, hogy nemzetközi mozgásterünket leghatékonyabban a hazai viszonyok minősége, stabilitása, azaz a polgári átalakulás sikere biztosíthatja: „A külfölddel szemközt a lehető legszélesebb alap erősbítheti nemzetiségünket, minthogy ezen alap nem a nyelveknek, vallásoknak vagy politikai nézeteknek kényszerített összeforrasztása által, hanem csak egy mindeneket egyformán védő és boldogító alkotmányhoz való ragaszkodás által gyarapodhatik: azon leszünk, hogy minden rend és vallás igazságos arányban képviseltessék az ország és megyei közgyűléseken."

1 A korabeli progresszió normáinak megfelelés érvelésében egyszerre belpolitikai önérdekként s vele összhangban a nemzetközi érdekérvényesítés szolgálatában álló megfontolásként jelenik meg, melyek egymást kölcsönösen támogathatják, felerősíthetik. E felfogásban a pozitív egyetemes minta követése, a jó értelemben vett alkalmazkodás a felelős nemzeti politikai magatartás elengedhetetlen attribútuma, melynek érvényesítéséhez mindenekelőtt megfelelő tájékozottságra, a modell alapos elméleti és gyakorlati megtapasztalására volt szükség. E képesség kialakulását alapozták meg Batthyány ifjúkori tanulmányai, melynek során megismerte a korabeli modern eszmeáramlatokat. A német mellett megtanult olaszul, franciául és angolul - és lassanként magyarul - is, hogy eredetiben találkozhasson a felvilágosodás és a korai liberalizmus alapműveivel. S, hogy az elmélet ne absztrakt elképzeléseket szüljön a konkrét, mindennapi tapasztalatok megszerzéséről a 30-as években tett európai utazásai - Svájc, Bajor-, Török-, Görög- és Franciaország, Belgium, Hollandia - gondoskodtak.

2 Az öntudatlan mechanikus utánzás, az egyoldalú átvétel is távol állott tőle. Erre utalt 1847. december 7-ei beszédében is, elutasítva azt a „servilis majmolás"-t,

3 „mellynél fogva, a magyar törvényhozás csak középkori bókjait volna képes magáévá tenni a britt parlamentnek."* Indokolatlan és kritikátlan idealizálás helyett az egyetemes történelem tanulságainak megszívlelését elsősorban azért tartotta fontosnak, hogy a megismert hibákat az ország fejlődése során elkerülhesse. Ebben az összefüggésben ajánlotta a főrendi ház figyelmébe az angol és fran^s 27 «i*