Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Molnár András: Batthyány Lajos politikai szerepe 1848 előtt

sadalmi rangot és politikai jelentőséget kaptak Batthyány csatlakozásával, míg Batthyány megbe­csülést és ismertséget szerzett a mágnáskörökön kí­vül is. Bővülő személyes kapcsolatai és növekedő társadalmi befolyása alkalmassá tették őt arra is, hogy ne csupán a mágnásoppozíció, hanem az egész magyar liberális ellenzék vezéregyénisége legyen. 76 Batthyány világosan látta, hogy az ellenzék csak akkor kényszerítheti kompromisszumra a kor­mányt, akkor csikarhat ki engedményeket, ha az országgyűlésen a liberálisok kerülnek többségbe. Ezt a célt tartotta Batthyány a szeme előtt, amikor a vezető liberálisok megkezdték az ellenzék egysé­ges, országos párttá szervezését. Attól kezdve, hogy 1845 novemberében létrehozták az ellenzék köz­ponti vezetőségét, Batthyány formálisan is a liberá­lisok élére állt. 1846 júniusában őt választották az ellenzék elveinek terjesztésére hivatott sajtóbizott­ság elnökévé, 1846 novemberétől pedig hivatalo­san is Batthyány Lajos lett az ellenzék központi bi­zottmányának elnöke. A liberális vezérkar nevé­ben kiadott körleveleket ettől kezdve rendre Bat­thyány írta alá. Kezdeményező szerepe volt Bat­thyánynak 1847 elején az Ellenzéki Kör létrejötté­ben, majd 1847 tavaszán ő sürgette leginkább - vá­laszul a konzervatívok pártalakítására és program­jára - a liberális ellenzék programjának megfogal­mazását. Miközben ott bábáskodott az Ellenzéki Nyilatkozat születésénél, Itáliába utazott, és kap­csolatokat keresett az olasz ellenzékkel. 1847. már­cius 15-én a liberálisok Batthyány elnökletével tar­tották országos, az ellenzék alapelveit elfogadó konferenciájukat. 1847 májusában Batthyány volt házigazdája az Ellenzéki Nyilatkozat szövegét vég­legesítő bizottmányi tanácskozásnak, majd ő szer­vezte meg a júniusi konferencián elfogadott nyilat­kozat sokszorosítását és terjesztését is. 77 Batthyány rendkívül fontosnak tartotta, hogy külföldön is hiteles képet nyerjenek a magyar libe­rális ellenzék reformtörekvéseiről. 1846 szeptem­berében, Bécsben ismerkedett meg Victor Franz von Andrian-Werburggal, az alsó-ausztriai vala­mint cseh alkotmányos mozgalmak összefogására törekvő, rendkívül ambiciózus osztrák báróval, aki­ről kevéssel korábban tudódott ki, hogy ő a szerző­je az „Ausztria és jövője" c. ellenzéki szellemű politi­kai röpiratnak. Batthyány ekkor Andrian segítsé­gét ill. közvetítését kérte a magyar ellenzék röpira­tainak és sajtócikkeinek németországi megjelente­tése érdekében. Hasonló ügyben került sor 1847 novemberében újabb személyes találkozásra, majd 1847 márciusában levélváltásra Batthyány és And­rian között. Bár Andrian nem azonosította magát maradéktalanul a magyar liberálisok elképzelései­vel, Batthyány mégis őt próbálta rávenni a Habs­burg Monarchia ellenzéki erőinek összefogására. 1847. július l-jén Batthyány az alábbi sorok kísére­tében küldte meg Andriannak az Ellenzéki Nyilat­kozat német fordítását: „Kívánsága szerint küldöm önnek konferenciánk után azonnal programunkat, s remélem, hogy az Ont leginkább érintő része legalább bizonyos mértékig megfelel várakozásainak" 78 1847 augusztusától Batthyány a követválasztá­si előkészületekre összpontosította figyelmét. Felis­merve a főrendi ellenzék korlátozott politikai moz­gásterét, azt tűzte ki célul, hogy az ellenzék lega­lább az alsótáblán, azaz a megyei követválasztáso­kon próbáljon többséget szerezni. Utasításokat és pénzt küldött az ellenzék vidéki vezetőinek, Vas és Fejér megyében pedig személyes jelenlétével is ér­<&> 23 «*fr

Next

/
Oldalképek
Tartalom