Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)
Molnár András: Batthyány Lajos politikai szerepe 1848 előtt
sadalmi rangot és politikai jelentőséget kaptak Batthyány csatlakozásával, míg Batthyány megbecsülést és ismertséget szerzett a mágnáskörökön kívül is. Bővülő személyes kapcsolatai és növekedő társadalmi befolyása alkalmassá tették őt arra is, hogy ne csupán a mágnásoppozíció, hanem az egész magyar liberális ellenzék vezéregyénisége legyen. 76 Batthyány világosan látta, hogy az ellenzék csak akkor kényszerítheti kompromisszumra a kormányt, akkor csikarhat ki engedményeket, ha az országgyűlésen a liberálisok kerülnek többségbe. Ezt a célt tartotta Batthyány a szeme előtt, amikor a vezető liberálisok megkezdték az ellenzék egységes, országos párttá szervezését. Attól kezdve, hogy 1845 novemberében létrehozták az ellenzék központi vezetőségét, Batthyány formálisan is a liberálisok élére állt. 1846 júniusában őt választották az ellenzék elveinek terjesztésére hivatott sajtóbizottság elnökévé, 1846 novemberétől pedig hivatalosan is Batthyány Lajos lett az ellenzék központi bizottmányának elnöke. A liberális vezérkar nevében kiadott körleveleket ettől kezdve rendre Batthyány írta alá. Kezdeményező szerepe volt Batthyánynak 1847 elején az Ellenzéki Kör létrejöttében, majd 1847 tavaszán ő sürgette leginkább - válaszul a konzervatívok pártalakítására és programjára - a liberális ellenzék programjának megfogalmazását. Miközben ott bábáskodott az Ellenzéki Nyilatkozat születésénél, Itáliába utazott, és kapcsolatokat keresett az olasz ellenzékkel. 1847. március 15-én a liberálisok Batthyány elnökletével tartották országos, az ellenzék alapelveit elfogadó konferenciájukat. 1847 májusában Batthyány volt házigazdája az Ellenzéki Nyilatkozat szövegét véglegesítő bizottmányi tanácskozásnak, majd ő szervezte meg a júniusi konferencián elfogadott nyilatkozat sokszorosítását és terjesztését is. 77 Batthyány rendkívül fontosnak tartotta, hogy külföldön is hiteles képet nyerjenek a magyar liberális ellenzék reformtörekvéseiről. 1846 szeptemberében, Bécsben ismerkedett meg Victor Franz von Andrian-Werburggal, az alsó-ausztriai valamint cseh alkotmányos mozgalmak összefogására törekvő, rendkívül ambiciózus osztrák báróval, akiről kevéssel korábban tudódott ki, hogy ő a szerzője az „Ausztria és jövője" c. ellenzéki szellemű politikai röpiratnak. Batthyány ekkor Andrian segítségét ill. közvetítését kérte a magyar ellenzék röpiratainak és sajtócikkeinek németországi megjelentetése érdekében. Hasonló ügyben került sor 1847 novemberében újabb személyes találkozásra, majd 1847 márciusában levélváltásra Batthyány és Andrian között. Bár Andrian nem azonosította magát maradéktalanul a magyar liberálisok elképzeléseivel, Batthyány mégis őt próbálta rávenni a Habsburg Monarchia ellenzéki erőinek összefogására. 1847. július l-jén Batthyány az alábbi sorok kíséretében küldte meg Andriannak az Ellenzéki Nyilatkozat német fordítását: „Kívánsága szerint küldöm önnek konferenciánk után azonnal programunkat, s remélem, hogy az Ont leginkább érintő része legalább bizonyos mértékig megfelel várakozásainak" 78 1847 augusztusától Batthyány a követválasztási előkészületekre összpontosította figyelmét. Felismerve a főrendi ellenzék korlátozott politikai mozgásterét, azt tűzte ki célul, hogy az ellenzék legalább az alsótáblán, azaz a megyei követválasztásokon próbáljon többséget szerezni. Utasításokat és pénzt küldött az ellenzék vidéki vezetőinek, Vas és Fejér megyében pedig személyes jelenlétével is ér<&> 23 «*fr
