Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Molnár András: Batthyány Lajos politikai szerepe 1848 előtt

vényt próbált szerezni az ellenzék érdekeinek. Legnagyobb fegyverténye azonban az volt, hogy Pest megyében - tetemes anyagi áldozatok árán - követté választatta Kossuthot. 1847. október 17-én - mint a liberális párt elnöke - maga is ott lovagolt Kossuth kortesei közt, a választási menet élén.

79 Batthyány és Kossuth kapcsolata kevésbé barátság, sokkal inkább politikai érdekszövetség volt. Összefűzte őket Apponyi alkancellár gyűlölete és a kormány megbuktatásának szándéka, sőt talán a hatalomra kerülés lehetősége is, mivel Batthyány esélyesnek látszott - Apponyi menesztése esetén a kancellárságra. Bizalmas barátokká azonban sem a köztük lévő nagy társadalmi különbség, sem Batthyány rendkívül zárkózott természete miatt nem válhattak. Kossuth Batthyány oldalán nagyobb tekintélyre és befolyásra tehetett szert, míg Batthyány Kossuthtól elsősorban sikert és népszerűséget remélhetett. Kossuth önbizalmát és lehetőségeit jelentősen növelte, hogy maga mögött tudhatta a nagynevű gróf hathatós támogatását. Az utolsó rendi országgyűlés előestéjén így jellemezte Batthyány t: „Barátom, ez ember előtt kalapot veszünk, a legváratlanabb körülményekben is éleslátású mint a hiúz, maga elhatározásában sebes mint a villám, s aztán szilárd és hajthatatlan, mintha minden idege vasból volna."

80 Batthyány az utolsó rendi országgyűlés idején is ellátta immár hagyományosnak tekinthető szerepét a főrendi ellenzék élén. Emellett igyekezett összehangolni a diéta két tábláján, valamint a Pesten és vidéken tevékenykedő ellenzék törekvéseit. Az alsótáblán Kossuth közvetítésével próbálta érvényesíttetni akaratát, alkalmanként pedig személyesen is részt vett a rendi ellenzék előkészítő tanácskozásain. A vidéki ellenzék és a pesti liberális értelmiséget tömörítő Ellenzéki Kör számára rendszeres taktikai utasításokat küldött. Az ellenzék központi bizottmánya nevében kiadott körleveleiben a liberálisok országgyűlési tevékenységének támogatása érdekében kívánta összehangolni, egységes állásfoglalásra késztetni a megyék ellenzéki erőit. Míg az alsó tábla ingadozó követeire küldőik által próbált nyomást gyakorolni, a felsőtáblán a hallgatóságot kívánta az ellenzék szolgálatába állítani, hogy hangulatkeltésükkel befolyásolja a főrendek döntéseit. Ahogy 1839/40-ben a szólásszabadság, úgy 1847/48 fordulóján az adminisztrátori rendszerből fakadó sérelmek kapcsán kísérelte meg Batthyány - Kossuth vezetésével - az ellenzéket egységbe kovácsolni. Néhány, a pártfegyelem kötöttségeit és Batthyány parancsoló stílusát nehezen tűrő, valamint Kossuthra roppant féltékeny ellenzéki vezető 1848 első hónapjaiban megegyezést keresett a kormánnyal, és megbomlani látszott az ellenzék taktikai egysége. Batthyánynak csak nagy nehézségek árán sikerült a nyílt pártszakadást elhárítani. A kormány a liberális ellenzékkel szembeni tehetetlenségében - látva azt, hogy Batthyányék pártja zátonyra futtatja valamennyi kezdeményezésüket már-már az országgyűlés feloszlatását, és az ellenzék legradikálisabb vezetőinek letartóztatását fontolgatta. Az ellenzéket végül az itáliai és párizsi forradalmi megmozdulások híre segítette át a válságon. Mint ismeretes, a Kossuth által megfogalmazott, és 1848. március 3-án, az alsótáblán elfogadott felirati indítvány, amely tartalmazta a magyar liberális ellenzék csaknem valamennyi reformkövetelését, a felsőtáblán másnap elakadt. Batthyány hiába kísérelte meg - a távollévő nádor elnöki jog&i 24 «s.