Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)
Molnár András: Batthyány Lajos politikai szerepe 1848 előtt
főrendi ellenzék Batthyány és Eötvös József által indítványozott, és 1839 decemberében titokban elfogadott alapelveiről adott hírt. E szerint Batthyány alkotmányos monarchista volt, Magyarországot elválaszthatatlannak tekintette Ausztriától, ám olyan gyökeres társadalmi reformokat tartott szükségesnek, mint a törvény előtti egyenlőség, az ősiség eltörlése, a polgárság és a parasztság képviseleti joga, valamint a parasztság személyes szabadsága és birtokbírhatási, tulajdonlási joga. 9 A Batthyány programjában felvetett reformokkal kapcsolatos kérdések az 1839/40-es országgyűlés idején nemigen kerültek a felsőtábla napirendjére, így Batthyánynak sem volt alkalma róluk bővebben véleményt nyilvánítani. A felsőtábla nyilvános ülésein Batthyány mindenekelőtt az alkotmányos szabadságjogok, így a szólás- és sajtószabadság védelmében - gyakorlatilag Deák Ferenc taktikáját követve - hallatta hangját. 10 Védte a vallásszabadság eszméjét, valamint a nemzeti ügy letéteményeseinek tekintett megyék függetlenségét. 11 Mind a szólás-, mind a sajtószabadság terén lényeges eredménynek tekintette a - nem kis részben éppen neki köszönhető - főrendi napló létrehozását. 12 A szabadságjogok érvényesítéséről szólva előszeretettel hivatkozott a népszuverenitás elvére, arra, hogy a nemzet rendelkezik mindazon jogokkal, amelyeket nem adott át az uralkodónak. „Ha állna az, ... hogy tudniillik mindazon jog, mi a törvényben kijelölve nincs, a fejedelmet illeti, úgy a nemzet a provisoriumok ellen soha fel nem szólalhatna. De ezen eszme nem áll, mert minden souverenitásnak kútfeje a nemzet, a kormányt belőle csak annyi illeti, mennyit a nemzet neki általadott. 'Ez a különbség a szabad és rab nemzetek között" 13 - jelentette ki Batthyány, tagadva, hogy a kormánynak joga lenne alkotmányos kérdésekben a törvényhozás mellőzésével dönteni. Batthyány nyilvánosan is felvetette, hogy a főrendi tábla felelősséggel tartozik a nemzet egészének, és hangsúlyozta, miszerint a felsőtáblával szemben az alsótábla képviseli a nemzet többségének akaratát. Batthyány azzal érvelt, hogy „minden kéttáblás monarchiái alkotmánynak lelkében létezik a felsőtáblának azon kötelessége, még meggyőződése ellen is az alsótáblához csatlakozni, azon pillanatban, melyben kivilágosodik előtte, hogy a nemzet nagyobb részének sympathiáját nem képviseli." 1 * Kételkedik-e valaki abban, hogy a főrendi tábla többsége a nemzet egészéhez képest csak egy parányi kisebbség vágyait képviseli? Batthyány az egész ellenzék álláspontját tolmácsolta, amikor kijelentette, hogy a „nemzeti többség" 15 akaratát csupán az alsótáblán leadott szavazatok száma mutatja meg, csak az tekinthető „törvényes zsinórmértéknek". 16 A közvéleményre való hivatkozás liberális alapelv volt. A reformerek úgy vélték áttörni a konzervatív többségű főrendek ellenállását, hogy kénytelenek meghajolni a közvélemény előtt, nincs joguk nemet mondani, mert különben elveszítik a legitimációjukat. Miután más reménye a reformtörvények meghozatalára a főrendi ellenzéknek sem lehetett, Batthyány is ezt a gondolatmenetet reprodukálta. Batthyány csaknem valamennyi, főrendi táblán elhangzott beszédében bírálta - hol enyhébben, hol egészen keményen - az ország vezetőit. Egyik alkalommal egyenesen azzal vádolta a kormányt, hogy visszaél hatalmával, 18 majd pedig felvetette a kormány tagjainak felelősségét, sőt a kormányzati rendszer megváltoztatásának gondolatát is. 19 4&S 13 «i
