Batthyány Lajos emlékezete (Szombathely, 2000)

Hermann Róbert: Újabb adatok a Batthyány Lajos elleni felségárulási perhez

sereget a Windisch-Grätz csapatai ellen vívott schwechati csatában. Móga perbefogását 1849. január 11-én rendelte el Windisch-Grätz, és január 24. és február 7. között összesen öt alkalommal hallgatták ki. Az általa megnevezett tanúk közül sor került Karl von Bubna und Littitz őrnagy, Teleki Ádám és Franz Holtsche vezérőrnagyok, és Zichy Albert nádori kamarás kihallgatására. A tanúk között március 29-én Batthyányt is kihallgatták Móga 1848 októberében a Lajta mentén tanúsított magatartásáról. Batthyány már saját perében tett, március 20-ai vallomásában is foglalkozott a lajtai táborban történt tartózkodásának történetével. Elmondta, hogy lovasbalesete után - noha komoly fájdalmai voltak Parndorfba ment amiatt, mert Sopronban sokan azzal gyanúsították és szidalmazták, hogy megegyezett Jellaciétyal. Parndorfban a plébánosnál, Csány szállásán, többek jelenlétében kijelentette, hogy mindenki, aki ilyesmivel szidalmazza, gazember. Ezután Móga altábornagyhoz ment, aki arról panaszkodott, hogy kellemetlen helyzetben van, nincs kedve átlépni a határt, és hogy várja Windisch-Grätz válaszát, akihez futárt küldött. Ezután - mivel érdekelte a parlamenter által hozott válasz törött karral Stixneusiedelbe lovagolt. Ide érkezett vissza Lázár György gróf, a parlamenter, és az ottani plébánosnál összegyűlt a haditanács, amelyen Móga, Pázmándy Dénes, a képviselőház elnöke és Wenckheim Béla is részt vett. Itt pro és kontra sok érv elhangzott a határ átlépése mellett és ellen [NB., az említett esetre a második határátlépés után, osztrák területen került sor. - H. R.], és Batthyányt is megkérdezték, mi a véleménye. Erre ő fennhangon azt válaszolta, hogy sem politikai, sem katonai minőségben nincs jelen, csupán kíváncsi nézőként, és tartózkodott minden megnyilatkozástól. Erre többen szemrehányásokkal illették, hogy ilyen nehéz időkben mindenkinek kell, hogy bátorsága legyen véleménye kimondására, mire Batthyány köntörfalazás nélkül kimondta: ő amellett van, hogy a hadsereg vonuljon vissza. Kifejtette, hogy a Móga számára kiadott parancs kivihetetlen, hiszen egyrészt azzal bízta meg, hogy minden további nélkül lépje át a határt, másrészt azonban ne kockáztassa a sereget. Ezért azt tanácsolta, forduljanak vissza, mert így Móga megszabadulhatott volna a súlyos felelősségtől, és átháríthatta volna azt arra, akitől a parancs származott, nevezetesen Kossuthra, akit amúgy is a táborba vártak, így az a parancsokról és végrehajtásukról maga dönthetett. Pázmándy és Wenckheim egyetértett ezzel, és a sereg visszafordult. Az Ausztriába való újabb benyomulásért egyedül Kossuthot terheli a felelősség.

33 Batthyány parndorfi jelenlétéről más forrásokból is tudunk. Móga október 21-én hajnali 4 órakor a hadügyminisztériumhoz, illetve Kossuthhoz intézett jelentéseiben közölte, hogy Batthyány törött karral bevonult a hadsereghez. A levelekben még nyoma sincs bizonytalankodásnak: Móga közölte, hogy noha az ellenség 75.000 főre rúg, mégis támadásba kezd, hogy a bécsieknek jelezze, kész nekik segédkezet nyújtani.

34 Görgey István szerint bátyja, Artúr is találkozott Batthyányval, aki „gyalog közvitez"

35 egyenruhát viselt. „Itt legalább oly helyet pótolok, hol sikerrel teljesíthetek kötelességet"

36 mondta volna a gróf. Ha a találkozás tényét nem is vonhatjuk kétségbe, a közvitézi egyenruha és az idézett kijelentés kevéssé valószínű; ennek Batthyány egész későbbi szerepe ellene szól.

37 A stixneusiedeli •sn 105 «&