Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Erdélyi Gabriella: Évek, évszakok, napok, órák: a nép és az elit időérzékelése és jelölése a késő középkorban

Évek, évszakok, napok, órák: A nép és az elit időérzékelése és jelölése a késő középkorban 137 a hagyományosat jobban megtestesítő - szóbeli vallomásaiból rögzített a jegyző. Gondolatmenetünk vezérfonala a vallomások időjelöléseinek a hagyományos felfogással történő megfeleltetése lesz. Az egybeesés nem feltétlenül jelent eltérést a bíró és a jegyző időfelfogásától, hanem csupán azt, hogy valóban a tanúk szájára illenek a nekik tulajdonított szavak. A közel- és régmúlt eseményeinek elhelyezése a tanúk és a környék „saját" idejében - tehát a személyes és a helyi időben, amelyek a kívülálló írnok előtt eleve ismeretlenek voltak -, ugyanakkor egyértelmű tünete annak, hogy a papírra ugyanaz került, amit a tanúk szóban mondtak. Közismert, hogy a korabeli társadalom többsége a természethez igazodó mezőgazdasági év ciklusa szerint élte mindennapjait, ebből kifolyólag pedig magától értetődően nem hónapokban, hanem évszakokban és mezőgazdasági munkaciklusokban gondolkodott.

6 Akárcsak a szentkirályi (ma: Vasalja) plébános, aki nem szégyellte, hogy a barátokkal együtt evett-ivott „télen és olykor nyáron is",

1 egy másik tanú pedig, az egyik barát szüret idején"* elkövetett liliomtiprási kísérletéről, illetve az emberek közbeavatkozásának köszönhetően kudarcáról beszélt. Az is közhelyszámba megy, hogy a természet mellett leginkább az egyház diktálta időrendszer rendszerezte a korabeliek idejét, jóllehet erre meglepően kevés, összesen két példa akad a jegyzőkönyvben. Az egyik esetben a kölkedi (ma: Nagykölked) plébános beszélte el, hogy Játtá ... Zsigmond frátert egy ilyen nővel a fürdőben, amint egymást mosdatták, s ez Szent Zsigmond napján történt, a barát nevének évfordulóján"? A másik történet Simon fráterről szól, akiről többen is mesélnek. A legérdekesebb az egyik környékbeli kisnemes előadása, mivel nála az időpont meghatározása révén egészen új fényben jelennek meg a történtek: „körmendi becsületes polgároktól hallotta, hogy a körmendi kolostor ágostonos barátai böjt idején, botrányos módon világi ruhában kocsmákban és más gyanús helyeken kószáltak, s az egyiküket feltartóztatták és arcul ütötték, levetkőztették és kalodába zárták, miközben ő maga a városban volt". A másoknál egyszerű és egyedi éjszakai csatangolásbol itt tehát az év egyik szakrális időszakának otromba csoportos megsértése lett, ami magyarázatot ad arra, hogy miért épp most telt be a pohár, s büntették meg a hívek azt, ami fölött máskor inkább szemet hunytak.

11 6 A közép- és kora újkori paraszti időszemléletre hazai vonatkozásban lásd elsősorban Csukovits, 1992. 169-172. p.; Faragó Tamás: A házasságkötés kalendáriuma a 18. században. Adalékok a magyar társadalom időszemléletének változásához. In: Uö: Tér és idő - család és történelem. Társadalomtörténeti tanulmányok, 1976-1992. Miskolc, 1999. 34-62. p.; Tóth István György: Harangkongás és óraketyegés. In: Óra, szablya, nyoszolya. Életmód és anyagi kultúra Magyarországon a 17-18. században. Szerk. Zimányi Vera, Bp. 1994. (továbbiakban: Tóth, 1994.) 115-132. p. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok; 9.) 7 BAV Jkv. fol. 75r, 3. artikulus. 8 BAV Jkv. fol. 85r, 3. artikulus. 9 „tempore camis privu\ BAV Jkv. fol. 75r, 74v, 6. artikulus (a kölkedi plébános). 10 BAV Jkv. fol. 60v. 11 BAV Jkv. fol. 84v (Rosos Simon).