Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Erdélyi Gabriella: Évek, évszakok, napok, órák: a nép és az elit időérzékelése és jelölése a késő középkorban
138 Személyes idő - történelmi idő Erdélyi Gabriella A papság és a kolostorok ideje azonban - úgy tűnik - kevésbé épült be az emberek mindennapjaiba. Igaz ugyan, hogy időérzékelésük fontos eszköze volt a misékre és zsolozsmákra hívó harangszó, mégpedig olyannyira, hogy a körmendi ágostonosok a látszat kedvéért akkor is harangoztak, ha az imaóra elvégzésével utána nem bajlódtak. 12 Szemben a kánoni órákhoz igazodó közjegyzői gyakorlattal, napjaikat ennek ellenére elsősorban nem a harangszó és a zsolozsmák, hanem munkavégzésük, étkezéseik és a Nap mozgása szerint szakaszolták. Arra felelve, hogy mikor látták az ágostonosokat a kocsmában, a tanúk így vallottak: „nappal és éjszaka", „reggeltől napnyugtáig', vagy „ebéd előtt és vecsernye után"} 21 A vecsernye ideje talán azért jöhetett viszonyítási pontként mégis számításba, mivel ez egyben saját napi tevékenységük részét alkotta: az esti és a hajnali imaórán gyakran maguk is részt vettek. Ezzel szemben a nappali harangkongás nem volt hatással napi időbeosztásukra, nem szabályozta tevékenységüket. Ha a hosszútávú időszámítás felé fordítjuk figyelmünket, azt találjuk, hogy az idő folyásának a naptári évek egymásutánjával történő kifejezése, amit a bíró és az írnok esetében már megfigyeltünk, a tanúktól sem volt idegen: sokszor - 16 fő 22 alkalommal - években számolták az idő múlását vagy egy bizonyos pontját. Egy-egy szerzetesi kihágás idejét leginkább az azóta eltelt évek körülbelüli számával definiálták: például „három-négy év telt el azóta". Konkrét évszámmal csak a csákányi (ma: Csákánydoroszló) plébánosnál találkozunk: „az évre [mármint amikor a barátok az istentiszteletet elhanyagolták], amennyire emlékezni tud, hogy Krisztus után körülbelül 1503, 1504, 1505-ben, és az azt megelőző és követő években történt". A kérdés ezután csak az, hogy ezt tényleg a tanúk mondták-e. Különösen a 10 laikus esetében támadhatnak kételyeink, ha adatainkat összevetjük mások megfigyeléseivel. Tanúvallomások és úriszéki vizsgálatok feljegyzései egyaránt arról tanúskodnak ugyanis, hogy a 16-18. században például a vasi parasztok és kisnemesek emlékei nem kötődtek konkrét évszámokhoz. Le Roy Ladurie szerint pedig a 14. században a dél-franciaországi parasztok, pásztorok még azt sem tudták, hogy mikor melyik évben élnek. Ezért amikor egy asszony mégis konkrétan az 1320. évet említette vallomásában, a szerző ezt írnok beavatkozásnak tulajdonította. 16 A körmendiek szokatlannak tűnő, években gondolkodása azonban inkább részben a kérdésfeltevés módjával magyarázható, másfelől a tanúk olykor tudatosan is igyekeztek a kérdező kategóriáival felelni. 12 „Tudja, hogy igen gyakran nem mondták el a nappali és éjszakai imaórákat, jóllehet azért a harangot ezekre meghúzták'". BAV Jkv. fol. 90r (Polgár Gergely, 3. artikulus). 13 BAV Jkv, fol, 72v, 57v, 67v, 65v, 5. artikulus. 14 BAV Jkv. fol. 44r. 15 BAV Jkv. fol. 65rv, 3. artikulus. 16 „vagyon annak tyz eztendeye", „ennek ellótthe 15 eztendóweF\ Úriszék. XVI-XVII. századi perszövegek. Szerk. Varga Endre. Bp. 1958. 70., 96., 223. p. (Magyar Országos Levéltár Kiadványai. 2. Forráskiadványok; 5.); Tóth, 1994. 117. p.; Le Roy Ladurie, Emmanuel: Montaillou, egy okszitán falu életrajza, 1294-1324. Ford. Jászay Gabriella. Bp., 1997. 404-406. p. (Osiris könyvtár. Történelem)
