Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csekő Ernő: Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901
Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése ... 8? sét követően a magyar politikai élet hosszú évtizedeken keresztül nélkülözte az olyan politikai erőt, amely programjának és politikai gondolkodásának középpontjába a zsidóellenességet állította volna. A zsidóellenességnek heves és nyílt, a napi politika színterét is betöltő, felívelő szakasza azonban hatással volt az 1880-as éveket követő esztendőkre, évtizedekre, erőteljes sebet ejtve az addig meghatározóan liberális közhangulaton. A századforduló idején a felső- és középrétegeknek már figyelemreméltó része volt nyitott az antiszemitizmus bizonyos formáira, és a zsidók asszimilációja mellett a társadalmi elkülönülés irányába mutató folyamatok erősödése figyelhető meg. Gondoljunk csak arra, hogy ekkorra tehető a „keresztény" jelző használatának elterjedése a nem zsidó eredetű középosztály körülhatárolására. 8 Az antiszemita mozgalom céljai, érvrendszere, értékvilága, szervezési technikái, ha csak tompított formában, illetve szakadozottan is, átszivárgott a társadalom különböző rétegeibe, az 1890-es években megjelent újkonzervatív politikai mozgalmakba, pártokba. Az 1890-es évek politikafejlődése, politikai élete ugyanis jelentős mértékben eltért azt megelőző, és azt követő időszakoktól. A kapitalizálódás előrehaladtával együtt járó gazdasági, társadalmi változások, növekvő szociális feszültségek, szociális-szocialista jellegű mozgalmak megjelenése mind olyan folyamat, illetve jelenség volt, amely a hagyományos közjogi jellegű politizálás mellett/helyett lehetőséget biztosított más, az addig megszokottól eltérő értékelvű politika megjelenítésére. Az aktuálpolitika szintjén ezt még elősegítette az egyházpolitikai törvények ekkor - 1892 és 1895 között - történt napirendre tűzése, mely a politikai teret konzervatív-liberális szembenállássá alakítva, a közjogi kereteket a napi politika szintjén is megtörte. 9 Az ezekben az években megszerveződő újkonzervatív erők, az 1895-ben megalakult Néppárt, és az agrárius mozgalom szervezete, az 1896-ban létrejött Gazdaszövetség fellépése természetesen egyfajta válasz volt a társadalomban lezajlott változásokra. A bizonyos szempontból az 1848 előtti uralkodó - és egyben a kapitalizálódásban illetve a polgári államban teret veszett - rétegek exponenseinek tekinthető szervezetek az élet eltérő területére koncentrálták tevékenységüket: a földbirtok érdekeit képviselő agrárius mozgalom a gazdaság szférájában, a katolikus egyház súlyát, szerepét védelmező Néppárt pedig a szellemi szférában próbálta törekvéseit elsődlegesen érvényesíteni. A mindkét irányzatot illetve szervezetet jellemző szociális érzékenység, a társadalom megszervezésének szándékával, nemzetpolitikai gondolkodással társult. Az ipari és kereskedelmi tőke, valamint a világi, liberális állam kritikája, illetve az azok elleni fellépés e szervezetek részéről gyakran zsidóellenességgel járt együtt, amit elősegített az is, hogy bizonyos esetekben közvetlen személyi folya8 Szabó Miklós: Új vonások a századforduló magyar konzervatív politikai gondolkodásában. In: Uő: Politikai kultúra Magyarországon, 1896-1986. Válogatott tanulmányok. Bp., 1989. (továbbiakban: Szabó, 1989.) 152-153. p. (Medvetánc könyvek); Lukács János: A magyar katolikusok és a zsidókérdés. = Vigília, 2001. 9. sz. 653-654. p. 9 Szabó, 1989. 109-121. p.
