Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csekő Ernő: Kísértő múlt: a zsidóellenesség irracionális formáinak továbbélése egy tragédiába fordult képviselőválasztás kapcsán. Pincehely, 1901
86 Személyes idő - történelmi idő Csekő Ernő nem olyan egyértelmű, illetve a periodizálás indokául szolgáló lényegi változás nem egyenlő mértékben, illetve egyidőben érvényesült a vizsgálat alá vett közösség, folyamat jelenség egészében. Ennek megfelelően, a 19. század második felében, a liberális állam kiépülésével párhuzamosan a keresztény szemlélet, és a vallásos gondolkodás nem azonos mértékben szorult vissza a társadalom különböző rétegeiben. Elfogadva Jakov Katz nézetét, megállapíthatjuk, hogy a racionalizmus térhódítása ugyan lerombolta a hagyományos, (keresztény) vallás által meghatározott világnézet szellemi felépítményét, azonban érintetlenül meghagyta az érzelmi mélyrétegeket, az alapvető gondolkodási sémákat. 4 A szakirodalomban széles körben elfogadott tétel, hogy az antiszemitizmus rendkívül összetett jelenség; társadalom- és gazdaságtörténeti értelmezések mellett természetesen léteznek vallás- és művelődéstörténeti, szociálpszichológiai, mélylélektani stb. magyarázatok. 5 Miként az is közkeletű felfogás, hogy az antiszemitizmus felívelő szakaszait a gazdasági, társadalmi jellegű problémák, konfliktusok előlegezik meg, vagy szegélyezik. így történeti irodalmunkban bevett tény, hogy az 1880-as évek elején hazánkban kibontakozó antiszemita mozgalom alapvető okai, társadalmi, gazdasági jellegűek voltak. Az 1870-es években bekövetkezett pénzügyi krach, valamint gazdasági válság ugyanis még jobban elmélyítette a kapitalizálódás által hátrányosan érintett, kapitalista viszonyokra nehezen reagáló rétegek - középbirtokos, kisnemesi rétegek, egykori céhes polgárság, parasztság - válságát, mellyel szemben az 1867-ben emancipált zsidóság gazdasági sikerei, társadalmi integrálódása álltak. 6 Az 1880-as évek első felében Istóczy Győző vezetésével megszerveződő antiszemita mozgalom politikájának központi kérdésévé tette az antiszemitizmust, azt ígérve - illetve azt várva -, hogy az antiszemita politika érvényesítése által orvosolhatóak a társadalom különböző jellegű problémái. 7 Az 1882 és 1884 között országszerte kibontakozó zsidóellenes mozgalom fényében az Országos Antiszemita Párt által elért választási eredmények - 17 mandátum - alulmúlták a felfokozott várakozásokat. Az antiszemita párt felszínre kerülő belső megosztottságát, majd eljelentéktelenedé3 Szemléletes példaként említhető a művelődés- és a művészettörténet korszakolása, illetve az ezzel kapcsolatos problémák. Köztudott ugyanis, hogy például a középkorban milyen jelentős késéssel jelentek meg az egyes művészeti stílusok Közép-Európában, azon belül Magyarországon. A földrajzi terjedésnél talán ellentmondásosabb a társadalmon belüli érvényesülés, hiszen az egyes művelődéstörténeti korok alkalmazása természetesen nem jelenti azt, hogy pl. a reneszánsz ideje alatt, akár Itáliában a társadalom többsége magáénak tudta volna a-jellegadó, domináns helyzete ellenére - a reneszánsz világszemléletet. 4 Katz, 2001.446-447. p. 5 Ennek összefoglalására lásd A modern antiszemitizmus. Felsőoktatási tankönyv. Szerk. Kovács András. Bp., 1999. 540 p. (Nagyítás; 23.) Jóval rövidebben: Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. Fehér Ferenc tanulmányával. Bp., 2001. 52-59. p. b Kubinszky Judit: Politikai antiszemitizmus Magyarországon, 1875-1890. Bp., 1976. 40-53. p.; Gonda László: A zsidóság Magyarországon, 1526-1945. Szerk. Zeke Gyula. Bp., 1992. 148150. p.; Szabó Miklós: Újkonzervativizmus és a jobboldali radikalizmus története, 1867-1918. Bp., 2003. (továbbiakban: Szabó, 2003.) 109-118. p. 7 Természetesen a mozgalom és a párt fő exponenseinek elképzelései különböztek az antiszemita politika részleteivel kapcsolatban. Lásd Gymrgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet. Bp., 2001. 314-350. p.
