Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csóti Csaba: Korszakolás és tradíció(k) egymásra hatása Bergel József Magyarországi zsidók története című művében
82 Személyes idő - történelmi idő Csóti Csaba dalain indulatos válaszban reagált." Sajnos, a röpirat szövege jelenleg nem ismert, de Junker Gusztáv harcos válasza alapján feltételezhető, hogy Bergel a vallási kérdésekben fogalmazta meg héber-ortodox álláspontját. Erre utal az is, hogy szerzőnket ekkor egy ortodox közösség nevében fellépő névtelen levéliró védte meg. A Somogy szerkesztői ennek ellenére úgy vélekedtek, hogy Bergel az emancipációt politikai és szociális értelemben támogatja, de kiáll az önálló zsidó „néptörzs" fenntartása mellett. Junker pedig, Bergel máshol kifejtett nézeteire való tekintettel, bizonyíthatóan félremagyarázta annak, a röpiratban foglalt gondolatait. Junker szerint Bergel egyszerre kívánta a politikai-társadalmi összeolvadást és a zsidó nemzetté szerveződést támogatni, holott, ő a zsidó nemzetről soha sem beszélt. Talán a nép fogalmát értette félre Junker, aki válaszában maga is utalt a röpirat valódi tartalmára, amikor kijelentette, hogy a vallási kérdéseket ne firtassák, mert sem ő, sem vitapartnere nem ért azokhoz. Bergel azonban vallásról alkotott véleményét a jelenlegi elemzés tárgyát képező munkájában is kifejtette: ,yA haladópártiak kétségbe vonják a talmud traditióját, és csupán Mózes vallásáról ábrándoznak, jóllehet ezen tanokat sem teljesítik. Az orthodoxok viszont, állítólag mindent akarnak hinni; de ahol a vallás a kényelemmel, az önfenntartási ösztönnel, vagy a korszellemnek az elodázhatatlan követelményeivel jön összeütközésbe, ott kibúvó lyukat keresnek a vallástétel kijátszására" A neológok egyes képviselőivel és vallási nézeteikkel már Löw Lipót is ellentétbe került, Bergel pedig Löwöt „szeli , emdús ,,3]-nak nevezve ugyan, de szemére vetette az ortodoxokkal szembeni túlzott kritikát. Bár Bergelt semmi esetre sem tekinthetjük az ortodox álláspont hívének, talán olyan, a mendelssohni értelemben vett neológot tisztelhetünk benne, akire érvényes lehet Jakov Katznak a müveit ortodoxokra vonatkozó definíciója is: ,,/íz ortodoxia itt tehát nem egyszerűen a hagyományhűséget jelenti, hanem a zsidó tanok és a vallásos élet műveltséggel telített tudatos fejlesztését." 32 Éppen ez, a „vallás oltalma alatt" 33 történt fejlődés, a hitéleti változások, a zsidó tudományos élet alakulása, a jesivák kritikától nem mentes, de mégis, mint a vallási élet letéteményeseinek elismerése az, amit Bergelt minden fenntartása ellenére bizonyos kérdésekben az ortodoxiához is kapcsolta. A vallásos élettel telített műveltség fejlesztése azonban nem jelentett egyben mozdulatlanságot, változatlanságot. Magában hordozta viszont annak lehetőségét, hogy a közösségen kívüliek számára egy adott embercsoport válto" Bergel röpiratáról lásd A közelebbi izraelita kongresszus tagjaihoz. = Somogy, 1868. nov. 10. 3. p.; Kaposváron egy héber-ortodox röpirat köröz. = Somogy, 1868. nov. 10. 3. p. Az újságban végül is nem ismertetett röpiratra még ugyanabban a számban indulatos választ adott Junker Gusztáv. Junker Gusztáv: Válasz Bergel Józsefnek. = Somogy, 1868. nov. 10. 2. p. Bergel mellett a neológokat hitehagyottnak nyilvánító ortodox válasz jelent meg: Megbocsáthatatlan cynizmussal. = Somogy, 1868. nov. 24. 3. p. 30 Bergel, 1879. 140. p. 31 Bergel, 1879. 126. p. " Katz, Jakov: A végzetes szakadás. Ortodox és neológ szétválás a magyar zsidóságban. A szakadás eredete, befolyása és következményei. = MéJ 1991. 1. sz. (továbbiakban: Katz, 1991.) 52. p. 33 Bergel, 1879. 104. p.
