Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csóti Csaba: Korszakolás és tradíció(k) egymásra hatása Bergel József Magyarországi zsidók története című művében

Korszakolás és tradíció(k) egymásra hatása Bergel József Magyarországi zsidók története ... 83 zatlanságát jelenítse meg. Bergel „korszak"-aiban a zsidó közösségeknek ez a változatlansága éppúgy jelen van, mint a már említett emancipációs haladás. De az emancipáció Bergelnel csak „megtörtént" a zsidósággal. Az egyes korszakok eseményeiben is a közösséggel „történt valami", nem pedig a közösség alakította történelmét. Ha a hitközség aktivizálódott, az mindig egyetlen tevékenységet,' a jogkiterjesztést célozta meg. Az a kulturális közeg tehát, amibe Bergel talán beleszülethetett, nem engedte el, és ő nem is kívánt elszakadni attól. A zsidók történetéről, az időről, a korszakokról alkotott elképzelései valójában a magyar nemzeti történelem kereti között voltak csak értelmezhetők. Az általa „belső élet"-nek nevezett zsidó történelem azonban továbbra is statikus és végtelen idejű maradt, hiszen a hitközségi viszonyok, melyekben „egyesültek mindazon elemek, melyeket a zsidó vallás híveitől mintegy megkövetel"

34 változatlanok maradtak. *** Heller Ágnes szerint a történelmi tudat több, lényegében egy evolúciós folyamatként is értelmezhető szakaszból áll. A történelmi tudat első szakasza a „reflektálatlan általános'

1

''

3

'

5 szakasz, amely a mítosz fogalmával írható le. „/4 reflektálatlan általános szintjén az idő visszafelé végtelen, ... E mítoszokban kifejtett tudat a jelenbe torkollik. Nincs különbség jelen, múlt, jövő között.''' Az ilyen mítosz vagy történeti kép statikus, csak az egyén szintjén lehetséges a változás. Ez a meghatározás jól illik az zsidó ortodoxia tradícionalizmusára, illetve Bergelnek a zsidó hitközségek viszonyairól és a családi életükről szóló fejezeteiben foglaltakra. A történelmi tudat második szintje a „történelem tudata", amikor megfontolás tárgyává válik „az, amit és ahogyan tenni kellené''' és a csoport eredete „immár nem legitimál minden intézményt". Úgy vélem, hogy Heller definíciói alkalmasak a neológok történelem- és időfelfogásának, illetve az ortodoxia vallás- és ebből következő időértelmezésének leírására. Ha Bergel lineáris korszakolási technikáját, illetve az egyes korszakokban és a zsidóság úgynevezett „belső élet"-ében bemutatott „időn kívüliség"-et a mítosz és a történelmi tudat fogalompárban értelmezzük, akkor egyrészt jól láthatóvá válik az ortodox és a neológ felfogás közötti alapvető ellentét, másrészt a zsidóság számára adott „két időbeliség". Az egyik a magyar történelmi tudat „aktualizált" ideje, a másik a mítosz, a visszafelé végtelen idő, amelynek értelmében a zsidóság küldetést teljesít. A küldetés lényege pedig a példaadás, az örök értékek képviselete.

38 A felvázolt két történelemszemlélet tehát egy ponton nagyon is közel áll egymáshoz. Mindkettő aktualizál, mindkettő felhasználja a „történelmi idő"-t arra, hogy a jelenben legitimációt biztosítson mind a zsidóság társadalmi szerepei, mind vallási hagyományai számára. Bergei, 1879. 105. p. Heller, 1999. 7. p. Heller, 1999. 7-8. p. Heller, 1999. 8-9. p. Katz, 1991.49-55. p.