Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Csóti Csaba: Korszakolás és tradíció(k) egymásra hatása Bergel József Magyarországi zsidók története című művében
78 Személyes idő- történelmi idő Csóti Csaba szemléletről, hanem szemléletekről beszéljünk. A többes szám használatát Bergel, meggyőződésem szerint, dualista tradíciójú történelemfelfogása indokolja. Szemben azzal a „kézenfekvőnek tűnő" vélekedéssel, mely egy kaposvári zsidó orvos történetszemléletét a kettős - értsd: magyar és zsidó - nemzeti kötődésből vezetné le, úgy vélem, hogy inkább a zsidó ortodoxiához, illetve a neológ eszmékhez való viszonya az, amely történeti elemzései során egyfajta kettősséget kölcsönzött Bergel gondolkodásának. A továbbiakban tehát azt kívánom bemutatni, hogy meggyőződésem szerint Bergel történeti korszakképzési technikája a magyarországi zsidóság két, egymással szemben álló szellemi áramlatának, a neológ eszméknek, illetve az ortodoxia hagyományainak eredménye. *** Tekintettel arra, hogy a „neológ történetszemlélet" nem csupán az antiszemitizmussal, de az ortodoxiával szemben is apologetikusnak tekinthető, azon lehetőség megfontolása, hogy Bergel nem csak a „neológ történelemszemlélethez", hanem az ortodox kultúrához is kötődött, történeti értékeléseit sajátos értelmezési keretbe helyezheti. 16 A neológ felfogás értelmében a magyarországi zsidók történelme az emancipáció története. Schweitzer Gábor az 1848-1849. évi forradalom és önvédelmi háború zsidó történeti recepcióját vizsgálva úgy vélte, hogy „a magyar zsidó történetírás hűségesen kötődött az 1848-as és 1867-es liberális hagyományokhoz, a forradalom, a kiegyezés eszméihez. A liberális gondolat, a kibontakozó szabadelvűs ég és a magyarországi zsidóság jogi és társadalmi emancipációja közti kapcsolat feltételezése eleve meghatározta szemléletüket." 1 Ez, a neológ történetírásról született álláspont nem kizárólag a forradalom és szabadságharc történeti megítélése kapcsán bizonyult helytállónak. A neológia az élet minden területén, így az összes történeti korszak vizsgálatakor is az emancipáció kérdését állította a középpontba. Bergel kétség kívül magáévá tette ezt, a már Löw Lipótnál is megjelenő gondolkodásmódot. Felfogása szerint, az egyes történeti korszakok eseményei16 Az ortodox-neológ szakadásból fakadó apologetikus neológ történelemszemléletről lásd Gyurgyák, 2001. 225-229. p. Az ortodox-neológ vitáról lásd Katz, Jakov: Végzetes szakadás. Az ortodoxia kiválása a zsidó hitközségekből Magyarországon és Németországban. Bp., 1999. (továbbiakban: Katz, 1999.) 381 p. (Magyar zsidó történelem) Az ortodox-neológ ellentét kapcsán felmerülő úgynevezett „status quo hitközségek" léte vizsgálatunk szempontjából közömbös, tekintettel arra, hogy a status quo kifejezés csak a hitközség pártállását, pontosabban az ortodox és neológ párton kívüliséget jelölte, de a hitélet tartalmára vonatkozóan csupán viszonyítási pontnak tekinthető. Vagyis ha Bergel ilyen hitközség tagja volt is, ez nem befolyásolhatta az ortodox kultúra és a neológ eszmék iránti egyidejű, bár mint majd látni fogjuk, nem egyforma intenzitású, elkötelezettségét. Jelenleg egyébként nem ismertek a később neológként számon tartott kaposvári hitközségnek az 1868. évi izraelita kongresszust követő közvetlen állásfoglalásai, vagyis nem tudjuk, hogy Bergel József mely típusú hitközséghez tartozott, bár a korabeli - hivatalát 1870-ig betöltő - kaposvári rabbi, Salamon Kuttna ortodox volt. Katz, 1999. 154. p. 17 Schweitzer Gábor: Történelem és történetírás. = Új forrás, 1991. 5. sz. 14-25. p.
