Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Völgyesi Orsolya: Egy „immorális" magyar író a történelmi korszakváltások határán: Kuthy Lajos változó megítélései
66 Személyes idő - történelmi idő Völgyesi Orsolya den pereputtyával együtt, de már 850-ben Várkonyi Ádám képviselő' egy haszontalan kártyás és kéjenc, kéz alatt köröztetvén egy ívet, hihetőleg kormányi megbízásból, melyre a hivatalt vállalni akaró ellenzékiek magokat följegyeznék, a Kuthy Lajos neve volt az egyetlen, mely e listára felírva állott általa.' 1 '" Pálffy szerint személyes találkozásuk alkalmával Kuthy határozottan cáfolta a róla keringő híreket, és kijelentette, inkább kész éhen halni, mint nevét bemocskolni és ettől a kormánytól bármilyen hivatalt elfogadni. Kuthy megítéléséhez érdekes adalék, hogy egykori közeli barátja, Jósika Miklós már 1856-ban megjelent, Jő a tatár című történelmi regényében a magyarokat eláruló negatív hőst, Libor deákot bevallottan Kuthyról mintázta, 23 a deákot egyébként a mű egyik szereplője a következő szavakkal jellemezte: ,J,ibor uram oly legény, kiből bárminő legényt lehet gyúrni idő s körülmények szerint." 14 Ehhez a közvélekedéshez képest feltűnő, hogy a Karl Geringer magyarországi császári biztos felkérésére 1850-ben elkészített, a Magyar Tudós Társaság tagjainak 1848-1849-es politikai magatartásáról szóló igazolásában Kuthy jellemzése éppen az író dinasztiaellenes kijelentéseire és 1848-ban a Radikal Körben is képviselt ultraradikális nézeteire hívta fel a figyelmet/" Kuthy hivatalvállalásának folyamatát még nem tudjuk minden részletében rekonstruálni, de az bizonyos, hogy a világosi fegyverletétel után a Bihar megyei Diószegen (ma: Diósig, Románia), majd Asszonyvásáron (ma: Tirgusor, Románia) tartózkodott, 1850 közepén azonban kétségtelenül Pesten volt. Lauka Gusztávhoz írt levelei arról tanúskodnak, hogy a szétzilált irodalmi élet és az ebből következő megélhetési nehézségek elkeseredéssel töltötték el. 26 Ráadásul 1849 őszén a fővárosban lefoglalták ingóságait, 1850 első hónapjaiban pedig még részben a forradalom előtti időkből áthúzódó adósságok miatt kétszer is 21 Várkonyi Ádám (1794-1854) az első népképviseleti országgyűlésen a Temes megyei csákovai kerület képviselője volt. Eletéről lásd Kurucz György: Várkonyi Ádám. In: Az 1848-1849. évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Szerk. Pálmány Béla. Bp., 2002. 938939. p. 22 Pállfy, 1939. 294-295. p. 2-1 „Ami a portraírozást [gúnyrajz-festést] illeti, én ezt csak olyanokra alkalmazom, kik szemtelenül viselik magokat, köpenyforgatók és nemzetünk megtagadói, s kikhez semmi más úton férni nem lehet. Libor diák Kuthy L[ajos] pléhgalléros német-magyar, ki verseket ír a Habsburgokra. Tőlem minden másnemű ember biztos." Jósika Miklós Fejérváry Miklóshoz. Brüsszel, 1857. febr. 6. Jósika Miklós: „Idegen, de szabad hazában". Vál., a szöveget gond., ajegyz. írta Deák Ágnes et al.; összeáll, és a bev. Kokas Károly, Szajbély Mihály. Bp., 1988. 211. p. 24 Uő: Jő a tatár. 3. kiad. Bp., 1895. 6. p. 25 Hadtörténelmi Levéltár. Hadbírósági iratok 1850-3/328. Ausweis über die politische Haltung nachbenannten Mitglieder der ungarischen gelehrten Gesellschaft waehrend der RevolutionsEpoche, 1848/1849. A dokumentumot először ismertette: 77. Erdélyi Ilona: Az Akadémia tagjainak „magatartása" 1848-49-ben. „Igazolás az alább megnevezett magyar tudós társasági tagok politikai magatartásáról". = Magyar Tudomány, 1979. 5. sz. 395-401. p. 26 Lauka, 1879. 196-202. p.
