Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „KÍSÉRTŐ MÚLT", AVAGY „JELEN A MÚLTBAN" - Völgyesi Orsolya: Egy „immorális" magyar író a történelmi korszakváltások határán: Kuthy Lajos változó megítélései
Egy „immorális" magyar író a történelmi korszakváltások határán: Kuthy Lajos változó megítélései 67 elárverezték hátrahagyott javait. 27 Lauka Gusztáv visszaemlékezésében ezzel összefüggésben arról írt, hogy a Kuthyval folytatott beszélgetések egyértelművé tették számára, hogy barátja már ekkor is egy biztos megélhetést nyújtó hivatal elnyerésében látta egzisztenciális problémáinak megoldását. Kuthy 1850 és 1853 között számos elbeszélést írt, és részt vett a reprezentatív irodalmi vállalkozásokban. Valamikor 1852-1853 telén Nagy Ignác arra kérte Kuthyt, hogy kizárólag az ö szerkesztésében megjelenő Hölgyfutárba dolgozzon, 1853 tavaszán pedig Császár Ferenc azzal kereste meg az írót, hogy legyen az újonnan induló Divatcsarnok című lap munkatársa. Az ekkor Diószegen tartózkodó Kuthy válaszában egyébként rögtön arra kérte barátját, hogy a kiadó küldjön 100 pengőforint szerzői előleget számára." Mindez arra mutat, hogy Kuthy megpróbált az újraszerveződő irodalmi intézményrendszerbe bekapcsolódni. Egyes feltételezések szerint Kuthyt az anyagi nehézségek mellett a cenzúrával való folyamatos küzdelem indította arra, hogy az írói működését háttérbe szorítva, 1853-ban hivatalt vállaljon. 30 Ez a lépés azonban azzal járt, hogy az irodalmi közvélemény mértékadó része - már az író életében is - Kuthy irodalmi tevékenységének megítélését alárendelte politikai és morális szempontoknak, és ezek alapján a szabadságharc utáni életmű minden egyes darabját figyelmen kívül hagyta vagy eleve elutasította. Felvetődik tehát a kérdés, hogy Kuthy valóban megpróbált-e valamiféle hivatalt, vagy kormánymegbízatást szerezni már 1850-ben, vagy csak anyagi helyzetének kedvezőtlen alakulása és az irodalmi élet általa kilátástalannak ítélt helyzete érlelte meg benne lassan a hivatalvállalással kapcsolatos döntést. Kétségtelen, hogy az író már 1850 nyarán állásért folyamodott, majd 1850 augusztusában Cseh Eduárd miniszteri biztos ajánlásával egy, a nagyváradi kerületben indítandó lap szerkesztői állásáért fordult Kari Geringerhez. 31 Figyelemreméltó, hogy folyamodványában Kuthy végig politikai nézeteinek konzekvens voltát hangsúlyozta. 1848 előtti tevékenységéről szólva kiemelte, bár végig az alkotmányos reformpárthoz tartozott, sohasem izgatott az uralkodóház ellen, „Most árverelik Kuthy Lajos könyveit és borait. Adósság miatt már másodszor.'''' Csengery Antal bátyjának. Pest, 1850. ápr. 30. Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. Közzétette Csengery Lóránt. Bev. tan. ell. Wlassics Gyula. Bp., 1928. 422. p. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Hivatalos iratok és levelek) Némi felvilágosítást adnak a Kuthyval szemben fennálló követelésekről az alábbi iratok: Budapesti Fővárosa Levéltára. Pest város Törvényszékének irtai. Törvényszéki iratok 34.661/1849., 35.056/1849., 35.860/1850., 37.567/1851. 28 Lauka, 1879. 202-203. p. 29 Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár. V. 713/2. Kuthy Lajos Császár Ferencnek. Diószeg, 1853. márc. 17. 30 Kuthynak a cenzúrával való konfliktusára lásd Falk Miksa - Kecskeméthy Aurél elkobzott levelezése. Szerk., bev. és jegyz. ell. Angyal Dávid. Bp., 1925. (továbbiakban: Angyal, 1925.) 110-111. p. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Levelezések) 31 MOL Abszolutizmuskori levéltár. Báró Geringer, magyarországi polgári ügyekben teljhatalmú császári biztos iratai. Elnöki iratok (továbbiakban: Geringer-elnöki) 1453/1850. Közli: Angyal, 1925. 108-109. p.
