Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
AZ IDŐ A TÁRS(ADALOM)TUDOMÁNYOKBAN - Fejős Zoltán: Az etnográfiai jelen mint időszemlélet! probléma
36 Személyes idö - történelmi idő Fejős Zoltán kulturális egységeket alkotnak, ahogy erre más szerzők is rámutattak már. Franz Boas és követői a kultúrák leírásakor nem a fejlődési stádiumokra, hanem a jellemző állapotokra koncentráltak. Az evolucionizmus elleni másik támadás a brit funkcionális etnográfia kialakulása volt, amely a terepmegfigyelések itt-ésmost pillanatára alapozva a társadalomszerkezetre, a kulturális intézmények működésére, a szimbolikus rendszerekre, azok pillanatnyi állapotára, „működésére" koncentrált, nyelvileg pedig az idézett etnográfiai realizmus klasszikus változatát dolgozta ki. Ilyen hatásokra az evolucionista eszme háttérbe szorult, ám jellemző nyelvi kövületekben fennmaradt, jelesen olyan minősítő kifejezésekben, mint a roppant szívósnak bizonyult, Taylortól eredő „maradvány" (survival), vagy mint a „hagyományos"/„modern", „írás nélküli"/„írásos", és más ellentétpárok. Ezek időbeli állapotok minőségét hivatottak kifejezni, melyek ezen állapotok egyenlőtlen eloszlását fejezik ki. Az antropológia ilyen szóhasználata alapján Fabian egy másfajtáktól jól elváló időszemléletet határozott meg, amelyet tipologikus időnek nevezett. Ezenkívül még két beszédmódot különböztetett meg: a fizikai idő - kronológiák alkalmazása -, valamint az interszubjektív idő használatának a módjait. Míg az előbbi a tudományosság - és hozzáteszem: a történetiség - látszatát erősíti, az utóbbi az antropológia szorosabban vett időfelfogását, vagyis az idő mint a cselekvés dimenzióját jelenti. Látható, leginkább az időkezelés ilyen típusát értelmezik azok az antropológiai elméletek, amelyeket Alfred Gell vizsgált. Ugyanakkor Fabian szerint az antropológia a cselekvésekben megnyilvánuló idő alapján tudja meghaladni a vizsgálat tárgyától való eltávolítás és leértékelés gesztusát, mégpedig akkor, ha az antropológiai kutatás sajátosságát, a terepmunkát a kutató és a megismerendő társadalmi alanyok közötti eredendő egyidejűséget komolyan veszi. A mondottak szerint az örök, a mozdulatlan jelen beszédmódja kialakulásáért az evolucionizmus legalább annyira felelőssé tehető, mint később „modern" formában való elterjedéséért a funkcionalizmus. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az etnográfiai jelennek csak egy változata származik a funkcionalizmus gyakorlatából. 18 Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tudománytörténeti rekonstrukció, amellyel Murray Leaf be tudja mutatni, hogy miként terjedt el az etnográfiai jelen nézőpontja az amerikai indiánkutatásban. 19 Az ő megfogalmazásában ez a gyakorlat nem szó szerint veendő jelenidejüséget jelent, hanem a rekonstrukciók használatát, ami a felváltotta a ,jelenlévő jelen" ezt megelőzően alkalmazott le1 Taylor, Anne-Christine: A történelem megértési modelljei. In: Descola, Philippe et al.: A kulturális antropológia eszméi. Ford. Saly Noémi. Bp., 1993. (továbbiakban: Taylor, 1993.) 185236. p. (Századvég könyvtár. Antropológia) Malinowski kapcsán, elsősorban az Argonauíák című klasszikus mű nyelvhasználatához lásd Stocking, George W.: The ethnographer's magic. Fieldwork in British anthropology from Tylor to Malinowski. In: Observers Observed. Essays on Ethnographic Fieldwork. Ed. George W. Stocking. Madison, 1983. 107. p. 19 Leaf, Murray J.: Man, Mind & Science. A history of anthropology. New York, 1979. (továbbiakban: Leaf, 1979.) 140-149. p.
