Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Tóth Eszter Zsófia: „Éppen ma 52 éve mentem férjhez. Ez szörnyű." Időkezelés munkások és munkásnők életút-elbeszéléseiben
272 Személyes idő - történelmi idő Tóth Eszter Zsófia nyugdíjazták őket, napra pontosan kiszámították munkaviszonyukat, és munkakönyvükben is szerepelnek pontosan ezek az adatok. Ezt az értelmezést támasztja alá ez az elbeszélés: „39 évem van a harisnyagyárban, három évet voltam katona, hármat inas. A végére úgy jött ki, hogy 46 év 78 nap. Amikor adták a nyugdíjat, mondtam, nem lehetne-e hozzácsapni még két napot, hogy kerek legyen". 14 Azonban úgy tűnik, hogy történetem szereplői a munkahelyen eltöltött idő pontos megjelölésével azt is ábrázolják, hogy értékesnek tartják azt, hogy hűségesek maradtak gyárukhoz. Évtizedeken keresztül ugyanazon a munkahelyen dolgoztak, ma visszaemlékezéseikben úgy ábrázolják, hogy erős, gyárhoz kötődő identitásuk alakult ki. Ennek a kötődésnek a kereteit nagymértékben befolyásolta a szocialista időszak hivatalos diskurzusa is, amelyben értékes emberekként jelenítették meg a törzsgárdatagokat és elítélték azokat, akik gyakran változtatták munkahelyeiket, ők voltak az ún. vándormadarak. 15 A hivatalos diskurzusban úgy ábrázolták a nagyipari munkahelyet, mint egy olyan nagy családot, ahol az embereknek lehetőségük volt arra, hogy a szocialista brigádok tagjaiként igazi szocialista emberekké nevelődjenek. A korabeli beszédmódban a nagyipari munkát a társadalom számára kiemelkedő fontosságú munkaként jelenítették meg, mely megközelítés szerint a fizikai munka olyan alkotó munka, amelynek során a fizikai munkát végző büszke, hogy a rábízott feladatot jól oldotta meg, és az elkészült munkadarabbal a szocializmust építi. 16 Ma az elbeszélésekben a visszaemlékezők többnyire tabusítják az egykori munkájukhoz fűződő politikai jelentéstartalmakat. Míg a szocialista időszak kifejezései közül a történetek elmesélése közben gyakran használnak olyan kifejezéseket, mint például „elvtárs", „patronáló", „brigád", azt egyáltalán nem említették, hogy ők törzsgárdatagok voltak. Azt, hogy hűségesek maradtak a gyárhoz, úgy ábrázolják, hogy pontosan közlik, hány évet töltöttek el a gyárban: „T. Károlyné: 45 éves munkaviszonyom van a harisnyagyárban. Ennyi idő egy férjből is elég, hát még egy gyárból. Amikor megkaptam a 30 éveset... T. E. Zs.: A törzsgárdát? T. Károlyné: Igen. Akkor karácsony volt, és felmentem az igazgatónőhöz. Láttam, milyen sok ajándékot kapott más gyárakból." Ebből a visszaemlékezés-részletből is jól látható, hogy a történet elbeszélője tudatosan vagy feledékenységből nem használta a törzsgárda szót, és amikor a beszélgetést ebbe az irányba akartam terelni, nem hagyta, hanem azt a történetet folytatta, amit ő maga eredetileg is el akart mesélni: milyennek látta ő a gyár akkori igazgatónőjét. Az igazgatónő szimbolikus alakként jelenik meg az elbeszélésekben. Egy olyan történelmi eseménnyel kapcsolatban, amelyet a visszaemlékezők sosem 14 Interjú Cs. Lászlóval. 2001. október 1 1. 3. p. 15 Zsigmondi Mária: A törzsgárda. = Nők Lapja (továbbiakban: NL) 1960. jún. 23. 4. p.; Vő: A törzsgárda létkérdés. = NL 1969. júl. 19. 3-4. p. 16 Fábri Tibor: A szocialista brigádvezetők feladatai és munkamódszerei. Bp., 1972. 13. p. 17 Interjú T. Károlynéval. 2001. október 3. 42. p.
