Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Tóth Eszter Zsófia: „Éppen ma 52 éve mentem férjhez. Ez szörnyű." Időkezelés munkások és munkásnők életút-elbeszéléseiben
„Éppen ma 52 éve mentem férjhez. Ez szörnyű." Időkezelés munkások és munkásnők ... 273 kötöttek konkrét dátumhoz, hanem életút-elbeszéléseikben egy olyan folyamatként ábrázoltak, amelynek végkifejleteként, a gyár megszűnt, és ők elveszítették munkahelyüket. Ez, a kollektív emlékezet szempontjából kiemelkedőnek számító, a visszaemlékezők számára azonban dátum nélküli szimbolikus esemény: a rendszerváltás. Ez a dátumnélküliség azért is érdekes, mert az elbeszélésekben annál többször jelenik meg 1956, mint szimbolikus jelentőségű év. Mindenkinek megvan a maga 1956-os története arról, hogy mit csinált a forradalmi napokban: volt, aki 23-án még a békekölcsön-sorsolás nyereményét vette fel, más lakást foglalt, vagy éppen három gyerekével vidékre menekült, majd végigasszisztálta férje - aki tagja volt a munkástanácsnak - meghurcolását, vagy csak bámészkodott a városban, vagy forgatta a félkész harisnyákat a gyárban. Más visszaemlékező 1956 után annak a fegyelmi bizottságnak a tagja volt, amely döntött a gyári munkástanács tagjainak elbocsátásáról. 18 És mi köze van a rendszerváltásnak az igazgatónőhöz? Az igazgatónő „rossz anyaként" jelenik meg az elbeszélésekben, aki egy személyben volt felelős a gyár széthullásáért. 0 az, aki az elbeszélések szerint már nem a közösség érdekeiért cselekedett, hanem előtérbe helyezte saját egyéni boldogulását, semmibe vette azt, hogy a gyárban dolgozók kötődtek a gyárhoz, és nem akarták elveszíteni munkahelyüket. Korai halála úgy is megjelenik a történetekben, mint irracionális esemény: mivel nem jól vezette a gyárat, ezért megátkozták a dolgozók, és meghalt. Szemben az 1956-os forradalom időben jól körülhatárolható eseményeivel, a rendszerváltás időszakát elnyúlónak, nehezen átláthatónak érzékeltetik az elbeszélésekben. 19 Több elbeszélő is összekapcsolta a gyár tönkremenetelét és a rendszerváltást. Úgy vélték, hogy magukra hagyta őket a hatalom. Azok a szervezetek - így a párt és a munkásőrség -, amelyeknek gyakran azután lettek tagjai, hogy engedtek a rájuk nehezedő hatalmi nyomásnak, egyszercsak eltűntek mindennapi életükből. Az egykori fenyegető hatalmasságok semmivé lettek. Ezt a magárahagyatottság-érzést is jól szimbolizálja K. György elbeszélése, amelyben az elbeszélő, magáévá téve a szocialista állam hivatalos beszédmódját, az egypártrendszert védelmezte a többpártrendszer bevezetésével szemben: ,^4kkor már a párttaggyűlésen is rákezdtek, hogy többpártrendszer kell. Én meg fölálltam, és fölszólaltam. Hát mit akartok, mondom? Hány pártot akartok? Hány kommunista Interjú T. Jánosnéval. 1999. november 3. 16., 19. p., 2000. november 8. 37. p.; Interjú T. Károlynéval 1999. november 9. 10. p., 2000. szeptember 4. 24. p.; Interjú F. Józsefnével és S. Józsefnével. 2. rész. 2001. szeptember 5. 16. p., 2. rész. 2001. március 1. 10. p.; Interjú K. Györgynével és K. Györggyel 2000. szeptember 9. 26. p.; Interjú K. Gyulánéval és K. Gyulával. 2000. november 6. 15. p. 9 amikor azt mondják, rendszerváltás, én nem is értem, miért mondják. Nekem előtte is, meg most is nagyon sokat kell dolgoznom, nem volt ilyen váltás, amit éreztem volna. Ahhoz, hogy jussak valamire, sokat kellett dolgoznom akkor is, most is." Interjú B. Gyulánéval és K. Gáborral. 2001. február 7. 5. p.
