Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Szabó Csaba: A múló idő, a távlat és az empátia. A fiatal Miklós Imre interjúk és dokumentumok tükrében

262 Személyes idő - történelmi idő Szabó Csaba ter Tudományegyetem szemészeti klinikáján, majd a fül-, orr- és gégeklinikán 10 eleinte fűtőként, később hivatalsegédként és portásként dolgozott. Az 1. világhá­borút végigharcolta, majd hazatérve feleségül vette Gágó Ilonát, aki a Felvidék­ről, a Vág menti Negyed (ma: Neded, Szlovákia) községből származott, és aki­nek apja falusi molnár volt. Miklós Imre édesanyja is Budapestre került, és ugyancsak a klinikán dolgozott takarítónőként, majd a mosodában mosónőként. Miklós Dénes és Gágó Ilona 1920-ban kötöttek házasságot, öt gyermekük szüle­tett, és valamennyi római katolikusok voltak. 11 Az egyik nyolchónapos korában meghalt, így négyen maradtak testvérek. A család a gyakori nélkülözés ellenére is viszonylag konszolidált körülmé­nyek között előbb egy egyszobás, majd hamarosan egy szoba-konyhás, sőt me­legvízzel ellátott, távfűtéssel rendelkező szolgálati lakásban élt a Szigony utcá­ban. A szülők négy elemit végeztek, politikával egyáltalán nem foglalkoztak, új­ságot ritkán olvastak. Az apa formális vallásosságával szemben az anya rendsze­res templomjáró volt. Miklós Dénes elvállalt minden alkalmi munkát, így a klinikán dolgozó or­vosoknak trógerolt, szenet, tüzelőt, csomagokat szállított kiskocsival. Felesége számára is szerzett mosnivalót az orvosok családjainál. A szülők azért dolgoztak keményen, hogy legalább a fiúk tanulhassanak, és ezáltal kiemelkedjenek társa­dalmi kereteik közül. A két leánytestvér a négy polgári elvégzése után valóban munkába állt, majd hamarosan férjhez ment. Az interjúban Miklós Imre hangsúlyozta szegény, proletár származását, de valójában a család nem élt a korabeli proletárok szintjén. Kiemelte abból őket az apa állami szolgálata, és az azért járó fűtött, melegvizes szolgálati lakás. Körül­ményeiket javította és a fiúgyermekek taníttatását segítette az állami fix fizeté­sen túli, rendszeres mellékkereset is. A fiúk az iskolaidőben nem, de a nyári szü­netben gyakran - üzletekben kifutóként, áruszállítóként - dolgoztak. AZ ISKOLÁK Miklós Imre, és öccse, Dénes a józsefvárosi Vendel utcai elemi iskolába, majd a Telepi utcai polgáriba járt, de annak elvégzése után mégsem a gimnázium követ­kezett: „Gondolom, hogy anyagiak miatt is,, meg valószínű, hogy szegény sorból való származásom miatt sem voltam rá nagyon esélyes." Egy másik interjúban is visszatért az iskolai évekre: „Szüleim azért is akarták, hogy a polgári után keres­kedelmiben tanuljak tovább, mert úgy gondolták, a kereskedelmi gyakorlatia­sabb, mint a humán gimnázium, hamarabb és jobban tudjuk értékesíteni az ott 10 A szemészeti klinika, valamint a fűi-, orr- és gégeklinika a VIII. kerületi Szigony utcában ta­lálható ma is. 11 Tévesek azok a feltételezések, amelyek Miklós Imre nem katolikus származásában keresték a magyarázatot az ő nevével fémjelzett egyházpolitikára. Lásd Casaroli, Agostino: A türelem vértanúsága. A Szentszék és a kommunista államok, 1963-1989. Achille Silvestrini bevezető­jével; Carlo Felice Casula, Giovanni Maria Vian gondozásában; ford. Szerdahelyi Csongor. Bp., 2001. 166. p. Miklós Imre és a hozzá hasonló egyházpolitikusok szempontjából - miután kivétel nélkül ateisták voltak - a vallási hovatartozás teljesen lényegtelen kérdésnek számított.

Next

/
Oldalképek
Tartalom