Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Szabó Csaba: A múló idő, a távlat és az empátia. A fiatal Miklós Imre interjúk és dokumentumok tükrében
A múló idő, a távlat és az empátia. A fiatal Miklós Imre interjúk és dokumentumok tükrében 263 tanulandókat. Főleg az édesanyám erőltette, hogy tanuljak. Apám könnyebben belement volna, hogy ne tanuljak tovább; nem mintha lebecsült volna, sőt vele jobb volt a kontaktusom, de az ő jelfogása az volt, hogy mielőbb dolgozni! Anyám viszont felismerte, hogy legalább a fiúknak tanulni kell.'''' Az elemiben és a polgáriban jó tanuló volt, de a kereskedelmiben lemaradt: „Gondolom közrejátszott benne a háborús idők hatása, meg a kamaszkor is, hogy rosszul álltam a tanulással, sőt volt, hogy meg is buktam (de azért osztályt nem kellett ismételnem).' 1 '' Ahogy gyermekkoráról mesélt Miklós Imre, mintha a Pál utcai fiúk élete elevenedett volna meg: „M/, gyerekek a téren, az utcán, a grundon nevelkedtünk: az iskolán kívül ez volt a játszóterünk. Kint a téren fociztunk, mint a többi gyerek, rongylabdával; az már nagy élmény volt, ha hozzájutottunk igazi labdához. Időnként elmentünk moziba 10 fillérért az első, vagy a második sorba. Lényegében egész gyerekkoromat így töltöttem el. Kicsit vadul éltünk.'''' Nem volt tagja az iskolai szervezeteknek, sem a cserkészcsapatnak. Néha eljárt az egyházi jellegű ifjúsági szervezet, a Szív Gárda rendezvényére, de ennek sem volt tagja. Inkább iskolatársaival „utcai programokra" járt, együtt játszottak, fagylaltoztak. Kereskedelmista korában a Corvin közben egy biliárdtermet látogattak gyakran. Ugyanerre az időszakra esik eltávolodása a katolikus egyháztól. Nem mintha korábban buzgó hívő lett volna, hiszen polgári iskolás korában is gyakran „lógott" a miséről, iskolatársaival igazoltatva jelenlétét. Nem volt tudatos ideológiai elszakadás sem: „valahogy nem stimmelt, nem tetszett nekem az, hogy kötelező volt a hitoktatás. Nem tetszett az, hogy akinek nem volt jelese hittanból, az nem kapott magaviseletből sem jelest, és utána nem kapott tandíjkedvezményt. Én demokratikus vagyok, és ez engem zavart. Egy tizenéves srácot azért foglalkoztatja, hogy ez hogy is van, és így szép lassan néhányan elszakadtunk" lemorzsolódtam, elközömbösödtem" - tette hozzá Miklós Imre, kiemelve, hogy semmilyen szervezethez sem tartozott, tehát nem valami külső hatás, hanem az „élettapasztalatfordította meg szép lassan, fokozatosan". Meggyőzőnek tűnik az érvelés, de egyáltalán nem igaz. A Szent István Kereskedelmi Szakközépiskola értesítője szerint az 1941/1942. tanévben Miklós Imre 1. b. osztályos tanuló hittanból jelest, magaviseletből közepest kapott. Egy év múlva magaviselete jeles, viszont hittanból csak jó. Az 1943/1944. tanévben, tehát harmadik osztályban németből megbukott. 12 Semmi kapcsolat sem volt a hittan és magaviselet jegyek között. A tandíjkedvezménynek egyetlen feltétele volt, hogy a tanulmányi eredménynek kellett volna kiemelkedőnek lenni, de Miklós Imréé nem volt az. Korábbi állításával szemben a német bukás miatt ismétlővizsgát kellett volna tennie, helyette azonban bevonult katonának. így valóban nem ismételt osztályt, de a negyediket sem kezdte meg soha, és nem tett 12 Szent István Felső-kereskedelmi Szakközépiskola értesítője. Bp., 1942.; Bp., 1943.; Bp., 1944.