Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A „BOLDOG BÉKEIDŐKTŐL" AZ „ÁTKOSOKIG": KORSZAKKÉPZÉS A MAKROTÖRTÉNELEMBEN, ILLETVE A MEMOÁROKBAN ÉS AZ ORAL HISTORYBAN - Gál Vilmos: Egy köztisztviselő a 20. században. Jakabffy Imre családjára, önmagára vonatkozó szóbeli visszaemlékezésének elemzése a történész szemszögéből

256 Személyes idő - történelmi idő Gál Vilmos eszközökkel ugyan, de különös jövőbe látással, történészi vénát sejtetve fogalmazza meg azt, legalábbis részben, amiért ez a konferencia, de legalábbis szekciónk összeült együttgondolkodásra: ,£nnek a három hónapnak a történetét már sokan megírták, és a jövőben még többen meg fogják írni, amikor a szemtanúk csontjai is elporladtak már a temetőkben. Évszázadok múlva isten tudja, milyen új fajta történetírói csipeszek fognak dolgozni ebben a fekete rétegben, hogy a messzi távlat hideg szemüvegén át nézhessék az emberiség erkölcsének az iszaprétegben megkövült férgeit, gilisztáit, százlábúit, medúzáit, a politika skorpióit, az egysejtű butaság világmegváltó véglényeit, azt a kort, amit ...a Zöld Iszap koránakneveznek.'''' Mindehhez csupán annyit tudok hozzáfűzni: a történetírás szerencséjére még nem tartunk ott, hogy a szemtanúkat ki ne kérdezhetnénk a múlt század sorsfordító eseményeiről, mindennapjairól. Viszont a magyar történettudomány szerencsétlenségére még nem jött el az az Idő, amelyben egyes korszakokat „a messzi távlat hideg szemüvegén áC

2X nézhetne. Zilahy Lajos: A Dukay család. 3. [köt.] A dühödt angyal, 1939-1945. Bp., 1982. 282. p.