Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Knézy Judit: Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között

Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között 201 nak nevezték széles körben. Különösen nehéz volt a sorsa a határsávban élő embereké, akik állandó zaklatásnak, kitelepítésnek, meghurcoltatásnak voltak kitéve, sokszor elrettentés céljából koholt pereket indítottak ellenük, mint például Berzencén, ahol tömeggyilkosságokat is elkövettek. Csentén a kitelepítendő kulák felesége éppen szült, helyette a szomszédját szállították el, aki nem is volt kulák, és csak évek múlva került haza. A családi összetartás részeként nem csak a szokásos családi gazdasági munkákban segítettek egymásnak a családtagok, illetve az elköltözött gyermekek szüleiknek, hanem a termelőszövetkezeti munkába, mégpedig azért, hogy több munkaegységük legyen. A csurgói származású Juhosné Fehér Rózsa emlegette, hogy ilyen közös munkákon az idősebb asszonyok elbeszéléseiből tudott meg sokat faluja életéről, szokásairól, gondjairól, a legújabb divatról. E közös munkák alkalmi közösségeket teremtettek tekintet nélkül arra, hogy ki honnan származott, és az így összejött asszonyok tréfálkozásaikkal egymásnak könnyebbé tették a munkavégzést. A PARASZTI MODELL A VOLT CSELÉDEK KÖRÉBEN A parasztokénál nem kevesebb csalódással volt tele a volt uradalmi cselédek kálváriája, akiknek nagyon nehéz volt megművelniük csekélyke földjüket. A falvakba beköltöztetett új gazdákat kétszeresen becsapták, mert a földosztással először birtokossá tették őket, ám úgy, hogy ne tudjanak megélni belőle, majd felajánlották nekik a közös gazdálkodást, amit kénytelenek voltak elfogadni azok, akik nem tudtak eredményesen gazdálkodni. Akiknek sikerült megélniük földeikből, azok igencsak megküzdöttek ezért, és nehezebben váltak meg földjüktől, éppúgy, mint a volt parasztok. Hogy a „paraszti modell" milyen fontos volt a szegényparaszti, a volt időszaki munkások és az uradalmi cselédek számára, az abból is kiderül, hogy a gazdagparasztok üldözése, a kuláklisták, a kitelepítések és más kényszerhelyzetek ellenére is e csoportok célja az akkor létező paraszti építkezés, lakásbelső, ruházat, táplálkozás színvonalához való felzárkózás volt. Igaz, az 1960-as évekig a lakóház anyagát, beosztását, elhelyezését törvény igazította a meglévő faluképhez, ám a bútorzat, a ruházat és a táplálkozás tekintetében rendkívül gyorsan követni kívánták az akkori paraszti modellt. Egyik legdöntőbb lépés volt az, hogy búzakenyeret sütöttek. ,^Lzt mondta anyám, hogy ő már nem süt rozskenyeret, mert van már búzalisztünké Az idősebb generáció még az olyan, megszokott, szerény „cselédesnek" tartott ételeket hajlandó volt enni, mint a kelesztetlen sóspogácsa, a kukoricapogácsa, a görhöny, a gánica, a savanyított répaleves, a savóleves, a kudari, vagy a disznótökleves stb. Ugyanakkor a fiatalok már nem voltak hajlandók ezeket fogyasztani. Az 1960-as évekre már olyanfajta nivellálódás történt, hogy az összeházasodások is megindultak a különböző csoportok között, és ruházata alapján senkit sem lehetett megkülönböztetni, hogy volt gazda vagy új gazda vagy máshonnan érkezett csoport tagja MMgMA IV. 1000. sz. Almamellék.