Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Knézy Judit: Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között

200 Személyes idö - történelmi idő Knézy Judit A CSOPORTTUDAT ELŐNYEI ÉS HÁTRÁNYAI Fentebb már szóba került, hogy a faluközösségen belül megosztottságot szült, hogy a különböző csoportok igyekeztek egymást kirekeszteni, miközben akadtak szép példák az egymás elfogadására, segítésére is. Már a 2. világháború alatt is kialakultak barátságok a helybeliek és az ideiglenesen beszállásolt, más falvakból betelepített családok között. így például az aszalói reformátusok katolikus vendégeikkel komasági kapcsolatba kerültek egymással, azaz kölcsönösen meghívták egymást gyermekeik keresztszüleinek. A katolikus falvakba a komákat meghívták a búcsúk alkalmából, és hogy ezt viszonozni tudják, támogatták a község katolikus családjainak azon kérését, hogy Aszalóban is legyen templomi búcsú. Ezt sikerült is elérni, és annak időpontját éppen november 7-re tették. A volt módosabb parasztok - ha nem volt nemzetiségi különbség - eleinte könnyebben fogadták a Felvidékről jött és szintén módosabb gazdáknak számító családokat, figyelték és követték eredményeiket: a Vág mentéről, Naszvad (ma: Nesvady, Szlovákia) és Pered (ma: Tesedikovo, Szlovákia) községekből érkezetteknek jó tapasztalataik voltak a kertészeti munkákban, a primőrök előállításában és a piacozásban. Nehezebben tették meg ezt azok a német gazdák, akik esetleg volt földjükön a felvidékiek cselédjeként dolgoztak, vagy velük voltak egy házba összezsúfolva. Erre akadt példa a Zselic délkeleti falvaiban, Kercseligeten, Kisberkiben (ma: Nagyberki része), Ecsenyben, Szülőkön stb.

55 A kitelepítésekből visszatérőket, ha azok valamilyen okból - például mert a határsávban laktak - még nem térhettek azonnal haza, más falvak családjai fogadták be családtagnak, lakónak vagy munkásnak. „Ó is paraszt, mi is, ő is református, mi is"

56 - vélekedtek olyan belső-somogyi családok, akiknél egy-egy volt kulák a feleségével együtt meghúzhatta magát. Ekkor életre szóló barátságok jöhettek és jöttek létre.

57 Nagy Mihály, belegi gazda együtt járt a templomba vendégével, együtt dolgoztak, és utóbb is tartották a kapcsolatot. Idővel kialakult ilyen tartós kapcsolat a Felvidékről jött magyarok és németek között is. A családokon belül nagyon szép példái voltak az egymás segítésének a beszolgáltatások idején, sokszor életük, saját jövőjük kockáztatása árán is. Természetesen a parasztok, a cselédek, vagy a felvidékiek egymás között mutattak jó példát az ilyen típusú szolidaritásra. A hatósági emberek érkezését jelezték egymásnak a szomszédok, a rokonok, sőt sokszor a tanácsiak is, akik egy nappal előbb megtudták, hogy mikor, kihez jönnek a beszolgáltatást végrehajtó emberek, és tudatták egymással ki az, aki „az avasoknak"

58 mindent elárul, és kivel kell vigyázni. Csurgón, Berzencén és általában a határsávban a kéményseprők közül szerveztek kémeket, akik járták a padlásokat, hogy mondják el, hova rejtették el tartalékaikat a parasztok. Porrogon a szöges végű bottal járó és azzal kutató besúgót Szurka PistáBösze, 2001. 78. p.; Frech József: Fejezetek Nagyberki történtéből. Nagyberki, 2001. 55. p. MMgMAIV. 1001. sz. MMgMA IV. 999., 1000., 1001. sz. MMgMAIV. 1001., 1006, sz.