Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Knézy Judit: Paraszti és cselédértékek tántorgása a gyorsuló időben 1945 és 1970 között
198 Személyes idő - történelmi idő Knézy Judit kást tudtak biztosítani, mindenáron megtették ezt gyermekeiknek, és további ellátásukhoz is hozzájárultak. Volt, aki ezért az önfeláldozásért viszonzásként sok segítséget kapott gyermekétől vagy unokájától, és volt, aki keveset vagy semmit. Egyfajta önrontó szándék nyilvánult meg ebben, lemondás a saját kényelmükről „amihez úgysem szoktak". 4 A gyermekek boldogulásával kapcsolatosan presztízs, a dicsekednivaló, egymás túllicitálása - olykor a gyermekek szándéka ellenére, vagy beletörődésével, vagy egyetértésével - egészségtelen méreteket öltött. A kevésbé tehetősek gyermekei ingáztak, és otthon építkeztek, és aránylag kevés részt vállaltak a falu életében, de a presztízsjavak hajszolása rájuk is jellemző volt. „UTÓPÁRASZTOK" VAGY MÁSOK? A termelőszövetkezetek szervezésének 1956 után kezdődő hullámával változás történt az állam részéről a volt gazdagparasztok megítélésében, mert szükség volt a szakértelmükre. Már a bekényszerítés is sokkal erőteljesebb és hatékonyabb volt, mint korábban. Sokan az éhhalál szélén voltak az egykori nagygazdák közül is, így és nem is maradt más választásuk, mint a belépés. Az 1953 és 1956 közötti engedményeket ugyanis megtorolta az állam: kedvezményeket adott azoknak, akik nem léptek ki a közösből, a kilépőkre ráterhelték a termelőszövetkezet adósságait is. 50 Csurgó csentei falurészén elmondták, hogy azok a lakosok kezdtek az 1960-as években építkezni, akik nem léptek ki a termelőszövetkezetből, mert kedvező helyzetbe kerültek. Férjhez menő lányaiknak a legújabb szobabútor garnitúrát vették meg, amelynek részeként az „üvegtetejű aszta!" 51 képezte a legmagasabb szintet. Sokan ekkor kerültek olyan helyzetbe, hogy utolsó jószágukat is kivezették a kapun. Kénytelenek voltak visszalépni a termelőszövetkezetbe. A sokoldalú tapasztalatokkal rendelkező volt gazdák ekkor már bekerültek a vezetőségbe, jó pozíciókba. Addig már túltették magukat azon, hogy volt földjeiket betáblásították, egykori jószágaikat, eszközeiket, gépeiket elvették, és azon, hogy tudták, talán soha többet nem lesznek a maguk gazdái. Az 1960-as évek második felében végzett gyűjtés során Barbarits Lajos a két világháború közötti időben használatos mezőgazdasági gépek - lóvontatású kévekötő aratógép, marokrakó gép, kétlovas vagy háromfogatos fűkasza, traktorok - adatait gyűjtötte és a még meglévőket vizsgálta a Dráva mentén. A lóvontatású gépeket nem kellett mindenhol bevinni a szövetkezetbe, ahol ez mégis megtörtént, többnyire átalakították traktorvontatásúvá. A kombájnok 1967 táján történt megjelenésével többnyire mellőzték ezeket a fogattal működtethető gépeket. Az adatközlők szűkszavú közléseiből is érződik a sajnálkozás, szinte a megaláztatás érzése az általuk nehezen megszerzett, összekuporgatott pénzekből vett értékek pazarlásának és pusztulásának láttán. Elmondták, hogy az „egészen jó", ' még Jól 49 MMgMA IV. 999., 1001., 1006. sz. Csurgó, Porrog. 50 Géger, 1990. 241-248. p. 51 MMgMA IV. 1001., 1006. sz. Csurgó, Porrog. 52 MMgMA III. 6637/1-10. Barbarits Lajos gyűjtése 1967-ben. Darány, Lakócsa.
