Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Granasztói Péter: Tárgyak ideje az inventáriumokban. Kiskunhalas, 1760-1850

182 Személyes idő - történelmi idő Granasztói Péter Az idős özvegyasszonyok tárgyi világa is rendkívül sajátos. A cserépedé­nyeik összetétele, fazekaik darabszáma és űrmértéke alapján egy különálló és jellegzetes csoportot alkotnak Hofer Tamás és Fél Edit átányi elemzésében. 10 Az özvegyasszonyok a hagyatéki leltárakban is nagyon jellegzetes tárgyi világgal rendelkeznek: többségük nagy szegénységben és teljesen szétesett tárgyegyütte­sek között élt. Egyed Izsák Mihály öregségére való hivatkozással kérte 1796-ban házának összeírását. Idősebb korában is sok állata volt, valamint egy 145 ft-os redempciós földje, amivel generációjában a módosabb középrétegekhez tarto­zott, míg az összeírás időpontjában már ekkora földdel a legnagyobb vagyonúak kb. 7%-os körébe lehetett bekerülni. Egyik szobája sarkos berendezésű, és csak egy második asztal mutat összefüggést az összeírásban szereplő „avitt" falú és tetejű kettős, vagyis kétszobás házzal. Feltehetően nem használta a második szo­bát, pontosabban bútorok már nem voltak benne. Felesége sem élt már, tehát gyerekei is elvihettek bútorainak egy részét. Lehet, hogy kiadta, de valószínűbb - az összeírás megjegyzései erre engednek következtetni -, hogy idős korára a rossz állapotú házában csak egy szobát lakott. A kettős ház jól kifejezte vagyoni helyzetét, társadalmi presztízsét a berendezése, lakótérhasználata viszont az élet­pályája legvégén járó idős emberét. A gazdaságok, háztartások szétesése, dezakkumulációja szintén alig vizsgált folyamat, amely egyes kutatások szerint már a hozomány összeállításával, a gye­rekek iskoláztatásával is elkezdődhetett. A földek, a gazdasági eszközök átadásá­val párhuzamosan a fogyasztás is feltehetően teljesen átalakult, a tárgyak száma fogyni kezdett, amit leginkább az egyik házastárs halála gyorsított meg. Mindezek alapján is látható, hogy milyen nagy a keveredés, teljesen külön­böző helyzetű esetek találhatóak az irat keletkezési éve alapján rendezett és ele­mezett hagyatéki leltárakban. Ez a probléma különösen akkor válhat jelentőssé, amikor egy-egy új tárgy és jelenség, gesztus elterjedését, átvételének dinamiká­ját, hullámait célunk meghatározni. Kik voltak az első használók, kik követték őket? A kérdés megválaszolásakor az irat keletkezési ideje az egyetlen támpont és minden vizsgálatban, ezt is használták, például az idézett Klaus Roth is az újí­tási fázisok meghatározásakor. Az elterjedés mikroszkopikus vizsgálatakor, ami­kor az egyéni helyzetekből indulunk ki, fontosak lehetnek az évtizednyi eltéré­sek is, nem is beszélve a generációnyi különbségekről. Például a pohárszék elne­vezésű, értékes bútor elterjedésének folyamata, divatjának története - ha az in­ventáriumok keletkezési évét vesszük figyelembe akkor - a katolikus plébános­sal kezdődött 1780-ban, aki Kismartonból (ma: Eisenstadt, Ausztria) származott 10 Fél Edit - Hofer Tamás: Az átányi gazdálkodás ágai. = Néprajzi Közlemények, 1961. 2. sz. 220 p., 5 L; Vők: A monografikus tárgygyűjtés. Az átányi példa. In: Néprajzi Értesítő. A Népraj­zi Múzeum évkönyve, 1964. Szerk. Szolnoky Lajos. Bp., 1964. 5-89. p.; Vők: Geräte der Ara­nyér Bauern. Kopenhagen-Bp., 1974. 678 p. (Publikation Komission der Königlich Dänischen Akademie der Wissenschaften zur Erforschung der Geschichte der Ackerbaugeräte und der Feldstrukturen; 2.); Vök: Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Bp., 1997. XXIII, 528 p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom