Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)

A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Kemecsi Lajos: Életutak - hagyatéki leltárak. Tata és Tóváros, 1768-1846

Kemecsi Lajos ÉLETUTAK- HAGYATÉKI LELTÁRAK. TATA ÉS TÓVÁROS, 1768-1846 A mindennapok története iránt érdeklődő kutató elsősorban az elmúlt korokban élt emberek által hátrahagyott nyomokból tud következtetni viselkedésükre, életmódjukra, életútjukra. Az alábbiakban elsősorban a téma kutatásához a hagyatéki és más vagyonleltárak által megőrzött adatok felhasználhatóságát kívánom bemutatni, valamint e forráscsoport ilyen irányú értékeire szeretném felhívni a figyelmet. Az általános következtetéseket egy dunántúli mezőváros -jelesül Tata 18. és 19. századi hagyatéki iratai közül származó példákkal pontosítom. Ez utóbbi egy nagyobb monografikus kutatás - Tata-Tóváros társadalma a 18-19. században - eddigi eredményeit használja fel.

1 Az elemzés alapját a mai Tata három elődtelepüléséről - Tóvárosból, Váraljáról és Tatáról - származó, 1768 és 1846 között keletkezett, 156 darab leltár alkotja.

2 A mindösszesen 1002 oldalnyi anyag az országban kiemelkedő helyen áll: terjedelmét tekintve a nyolcadik. A Néprajzi Múzeum Inventárium-gyüjteményében őrzött iratok adatai alapján a történeti Komárom megyéből ismert leltárak egyharmada Tata-Tóvárosból származik.

3 Tata a török korban végvár volt, és 1727-től az uradalmat megvásárló Eszterházy család lakóhelye: uradalmi központ. Bácskai Vera soktényezős klasszifikációs kísérlete másodrendű kereskedelmi központként jellemezte Tata-Tóvárost.

4 Tata uradalmi központjellege mellett elsősorban fejlett kézműiparának köszönhette térségi centrum szerepét: a város egy kiterjedtebb táj piacközpontja volt. Népességét tekintve a település kisváros volt. Az 1763-1764-ből származó összeírás szerint Tatán, Váralján és Tóvároson összesen 3986 személy lakott. Igaz, hogy a spontán és szervezett betelepítésnek, a népszaporulat növekedésének köszönhetően a mezővárosok lakossága a II. József uralkodása idején, 1784ben és 1787-ben lebonyolított első magyarországi népszámlálás adatai szerint 1 A kutatást a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai-ösztöndíj támogatásával végeztem 2000 és 2003 között. Konzulensem Paládi-Kovács Attila volt. A kutatásaim során kapott segítségért köszönet illeti Árva Juditot és Granasztói Pétert, a Néprajzi Múzeum munkatársait; valamint Fejős Zoltánt, a Néprajzi Múzeum főigazgatóját. 2 Az Inventárium-gyüjtemény tatai vonatkozású anyagai az Eszterházy család Magyar Országos Levéltárban P 210. (továbbiakban: MOL P 210.) törzsszámon őrzött birtokigazgatási irataiban, az úriszéki jegyzőkönyvek és községi iratok között szerepelnek. Árva Judit - Granasztói Péter: Inventáriumgyüjtemény. In: A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Szerk. Fejős Zoltán. Bp., 2000. 708 p. Bácskai Vera - Nagy Lajos: Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828ban. Bp., 1984. 147. p. 5 Kring Miklós: A tatai csapómesterek. Helytörténeti adatok a magyar posztószövő ipar múltjából. Bp., 1937. (továbbiakban: Kring, 1937.) 397. p.