Személyes idő, történelmi idő - Rendi társadalom, polgári társadalom 17. (Szombathely, 2006)
A FORRÁSOK BELSŐ IDŐSÍKJA ÉS A TÖRTÉNÉSZ PERSPEKTÍVÁJA - Mátay Mónika: A testáló ideje. 18-19. századi debreceni végrendelkezők időfelfogása
152 Személyes idő - történelmi idő Mátay Mónika számomra, hogy az egyéni beszámolókba - valójában - számtalan formális elem is bekerült, és gyakran nagyon nehéz eldönteni: ki beszél? Az örökhagyó saját szavait olvassuk vagy a végakaratot lejegyző tanácsnok formuláival szembesülünk. A repetitív megfogalmazások, a jól felismerhető szövegpanelek rádöbbentettek, hogy hiba volna eltúlozni a testamentumok egyediségét, mert - amint ez számos egyéb történeti forrásra is igaz - a személyességet gyakran kiszűri a végintézkedést szavakba öntő „tolmács". A FÖLDI IDŐ, AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG ÉS AZ ISTENI GONDVISELÉS Ez a dilemma, az egyediség és a formalizmus arányának kérdése határozottan felmerül az életről és a halálról való megemlékezés kapcsán. A tárgy természetéből fakadóan kevéssé meglepő, hogy a túlvilág megidézésének módja sokkal inkább a jegyzők bevett gyakorlatának lenyomata, mintsem egyéni viszonyulás. A debreceni végrendeletekben a „küszöbön állás" tudata számtalanszor ismétlődik. ,Jvlinden dolgaidban emlékezzél meg a te utolsó végedről.'" „Az én halálom csendes álom, bűneimből szabadulásom.''' Az idézett protestáns énekeskönyv szövegeiben folyamatosan visszatérő gondolat az élet törékenysége, a halál örökös fenyegetése: „A mi életünk közepette a halál körül vesz minket.'''' Az elmúlás egyszerre személyes és apokaliptikus élmény, amelyben az egyén és a közösség sorsa összeforr. A debreceni temetések a 19. század utolsó harmadáig meglehetősen puritánok voltak, de még a szegényes ceremóniákat is az jellemezte, hogy a halottas menetben éneklő diákok kísérték a koporsót. 6 A halotti énekek tanítása az elemi iskolai curriculum fontos részét képezte, ezért joggal feltételezzük, hogy ezeket a szövegeket mindenki jól ismerte. A prédikációk, a temetési énekek újra és újra emlékeztették a cíviseket az élet kiszámíthatatlanságára. így természetes, hogy a végrendelkezők gyakran megemlékeztek az örökös fenyegetettségről, az evilági élet törékenységéről, végességéről: „én megemlékezvén a közönséges halandóságomról, és a halálnak bizonyos, annak idejének bizonytalan voltáról". Elsősor3 Újfalvi Imre: Halott Temetéskorra való énekek. Mellyek most helyesebben; egynéhány idetartozó szép sóltárokkal és Énekekkel egyetemben, megkobbítván: ki-botsáttattak. Kiad. Margitai István. Debrecen, 1763. (továbbiakban: Újfalvi, 1763.) 1. p. Valószínű, hogy az énekek többségét debreceni prédikátorok írták a 16-17. században, amelyeket Újfalvi Imre gyűjtött kötetbe. Bevezetőt is csatolt a könyvhöz, ami némi támpontot nyújt az énekek keletkezéséről: „Azért, mivelhogy mi közöttünk Halott temetéskor énekelnek: a minemű Énekeket Magyar nyelven akkorra irtanak ludos Emberek, miólta az Eklésia kezdett reformáltatni, azokat e Könyvetskébe szedtem: hogy azok együtt levén a Deákság efféle szolgálatban élhessen vélök. Az Authoroknak neveiket el-nem titkoltam volna, de keveseknek tudhattam-meg, a kiknek a Versfejekben mintsem, melyeket külön fel-jegyezni nem szükség volt. ítélem, hogy egy-is nintsen igen régi bennek: mert az előtt Deákul éneklették a Soltárokat" Újfalvi, 1763. Bevezető. 4 Újfalvi, 1763. 4-5. p. 5 Újfalvi, 1763. l.p. 6 A végrendelkezők is gyakran hagytak kisebb összegű készpénzt az „éneklő deákokra". 7 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban: HBJV1L) Debrecen város levéltára. Debrecen város tanácsának iratai. Végrendeletek (továbbiakban: Dtir. Vr.) 777. sz. Erszény Annamária végrendelete, 1765. február 3.
